Tamásné Szabó Csilla

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális
igeképzõ-állományának vizsgálatáról*

Szabó T. Attila, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyagának gyûjtõje és fõszerkesztõje, az I. kötet elõszavában ismerteti gyûjtõmunkájának koncepcióját, valamint a szerkesztési elveket.[1] Eszerint az anyaggyûjtés során arra törekedett, hogy a „nyelvet úgyszólva életes közelségében, mindennapos kavargásában, lendületes mozgásában, változásában mutassa be”.[2] A gyûjtés során felhasznált levéltári anyag „a múlt irattermelésének, a helyi írásbeliségnek legkülönbözõbb hivatali és magánéleti iratfajtáiból tevõdött össze: birtok- és szolgálat-összeírások (inventarium, urbarium), végrendeletek, osztálylevelek, kelengye- és tárgylajstromok, az élet legkülönbözõbb kérdéseiben tartott vallatások jegyzõkönyvi anyaga, csere- és adásvételi iratok, nyugták, költségjegyzékek, körlevelek, egyházlátogatási, törvénykezési, valamint városi tanácsi, falusi meg széki jegyzõkönyvek, anyakönyvek, jobbágykezeslevelek, naplók, elmélkedések, misszilisek”.[3]

A gyûjtõ-szerkesztõ a szûkebb értelemben vett történeti Erdély határain átlépve, Kõvár vidékének a régi Szatmár megye területére esõ részébõl, valamint Máramarosból származó levéltári adalékok bevonásával tágította a történeti szóföldrajzi vizsgálódás lehetõségét.[4]

A gyûjtött anyag idõbeni határaként a 15. század közepét és a 19. század végét jelölte meg.[5]

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztésének egyik fõ elve az, hogy „a szerkesztõ a tõszavak, a gyakoribb származékok és összetételek mellett az önálló címszó rangjára emelt minden származékszót, a ritka, esetleg egyetlen elõfordulású toldalékozott szót éppen úgy, mint a laza összetételeket, sõt gyakran szókapcsolatokat is”.[6]

Így természetesen a deverbális igeképzõkkel ellátott igék is címszóként szerepelnek a szótárban. Jelen tanulmány egy nagyobb méretû munkának részét képezi: ez utóbbinak tárgya a 16–18. század deverbális igeképzésének áttekintése. Bár a Szótörténeti Tárban összegyûjtött anyag idõbeni korlátai tágabbak, értelemszerûen a vizsgálat a fent megjelölt szûkebb keretek között mozog. Ugyanakkor a Tár deverbális igeképzõállományának teljes körû áttekintése során megállapíthattuk, hogy a 15. századból nem került elõ ilyen képzett szó, ezért az idõbeni módosulás csupán a 19. századbeli adatok ismertetésének elhagyását jelenti.

Ebben a dolgozatban az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzõinek elõfordulását kívánjuk bemutatni úgy, hogy az a betûs adalékanyag egyes képzõinek gyakoriságát is vizsgáljuk. A csoportosítást az egyes képzõk grammatikai funkciója, valamint szerkezete alapján végeztük el.[7] A teljes képzõrendszer funkcióinak, produktivitásának, gyakoriságának kérdéseit a már említett, nagyobb munkában tárgyaljuk majd, hiszen szétfeszítené e rövid tanulmány kereteit. Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni, hogy jelen vizsgálat csupán a már megjelent kilenc kötet anyagára szorítkozik, ezt kívánjuk folyamatosan bõvíteni a további kötetek anyagával.

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzõ-állománya a következõ:

 

I. Gyakorító képzõk

I.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:

-D: 1765: dõfõdte (Kisenyed, AF; Eszt-Mk Vall. 130).[8]

-G: 1568: haborog (Kv; Tjk III/1. 209); 1791: fatsargott (Méra K; RKA).

-L: 1662: nézelne (Skr 568); 1696: dõfõl (Mikháza MT; Berz. 17 Fasc. XII).

-S: 1573 fwtostak (Kv; Tjk III/3. 116).

-Z: 1630: foldozta (Mv; MvLt 290. 221a); 1720: dagadoz (Ks 96. Apor Péter lev.).

I.2. Összetett gyakorító képzõk (képzõbokrok)

I.2.1. Azonos funkciójú (gyakorító + gyakorító) elemekbõl alakult képzõbokrok:

-CSOL/-CSEL/-CSÖL: 1702: kŏhŏrczel (Tarcsafalva U; Pf Boer János [20] vall.); 1786: dogotsoltattam (Gernyeszeg MT; TL Málnási László ref. fõkonz. pap gr. Teleki Józsefhez).

-DÁCSOL/-DÉCSEl: 1757: kapdácsolt (Gyszm; DE 3 St. Kémenes [38] pp vall.).

-DAL/-DEL/-DÁL: 1689: harapdalta (SzJk 242); 1767: furdolták (Abosfva KK; Ks 4 Mich. Jakab [36] cantor eccl. cat. vall.).

-DOGÁL/-DEGÉL/-DÖGÉL: 1673: aldogal (A.jára TA; Berz. 7. LXV/32), 1688: birdogalta (Szentgerice MT; Sár.); 1765: addagálták (Fintoág H; Ks 113 Vegyes ir.); 1772: Czammogdogal (Ádámos KK; Jhb XX/27. 18); 1781: Lakdogáltak (RettE 413).

-DOS/-DES/-DÖS: 1570: Bwdossal (Kv; Tjk III/2. 16f); 1582: chapdosa (Kv; Tjk IV/1. 53); 1591: Budosnom (UszT); 1716: csipdeste (Nagyida K; Told. 22).

-DOZ/-DEZ/-DÖZ: 1697: lengedez (Szamosfva K; Ks 90); 1704: lõdöztek (Kv; KvE 285 SzF);1773 alladoz (Dés: Ks 32).

-GÓZ/-GõZ; -GÕdZ/IK/; -GÕD/IK: 1585: kevergeottek (Kv; TjK IV/1. 516); 1704: hevergödzött (WIN I, 290).

-GÁL/-GÉL: 1676: mondogálja (TML VII, 141. Naláczi István és Székely László Teleki Mihályhoz); 1775: eregeltették (Málnás Hsz; Mk II. 2/71).

-LAL/-LEL: 1593: failalta (Kv; Tjk V/1. 351): 1749: kérlelte (Szentbenedek SzD; MvRKLev.); 1774: hizlaltanak (Mocs K; KS Conscr. 57).

I.2.2. Különbözõ funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok:

gyakorító -d + mozzanatos -k

-DOK/-DEK/-DÖK: 1583: Budoktam (KV; Tjk 4/1. 166).

 

gyakorító -d + mozzanatos -k + gyakorító -l

-DOKOL/-DEKEL/-DÖKÖL/-DÁKOL: 1583: budokla (Kv; Tjk 4/1. 157); 1704: erdeklik (Szárhegy Cs; LLT Fasc. 71); 1762: budákolt (Kézdikõvár Hsz: Bogáts 12).

 

mozzanatos -k + gyakorító -s

-Kos: 1653: futkosnak (ETA I, 133 NSz).

 

mozzanatos -k + gyakorító -l

-KOL/-KÖL, -KÁL/-KÉL: 1730: áskálnak (A.torja Hsz; Borb. I); 1762: bukált (Roskány H; Ks 113 Vegyes ir.).

gyakorító -g + mûveltetõ -t

-GAT/-GET: 1633: asogata (Mv; MvLt 290. 134a); 1751: aszalgattak (Remete Cs; Llt Fasc. 150).

 

-n[9] + gyakorító -g

-NG: 1780: tsappongatott (Buza K; Llt Csáky-per 113.l. 20).

 

II. Mozzanatos képzõk

II.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:

-P: 1629: allapek (Kv; Tjk VII/3. 83).

II.2. Összetett mozzanatos képzõk (képzõbokrok)

II.2.1. Azonos funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok: –

II.2.2. Különbözõ funkciójú elemekbõl alakult képzõbokrok:

mozzanatos -n + mûveltetõ -t

-NT: 1762: tsapintotta (Kv; Aggm.).

-ÍT:[10] 1596: koporitok (Kv; Szám. 6/XXIX. 173 Bachi Tamás sp kezével).

 

III. Mûveltetõ képzõk

III.1. Egyszerû, egyelemû képzõk:

-AT/-ET: 1573: adatta (Kv; Tjk III/3. 53–4); 1628: dúlasson (SzO VI. 78 fej.); 1762: tsapatott (H; Jhb XXXV/51. 4 vk).

III.2. Összetett képzõk (képzõbokrok)

III.2.1. Azonos funkciójú elemekbõl (mûveltetõ + mûveltetõ) alakult képzõbokrok:

-TAT/-TET: 1573: Beochwltettek (Kv; Tjk III/3. 136); 1598: lanchoztata (Pálfva Cs; BálLt 81); 1679: akadalyoztatja (Wass 6 fej.); 1765: gazdaltattak (Fintoág H; Ks 113 Vegyes ir.).

III.2.2. képzõbokrok különbözõ funkciójú elemekbõl:

gyakorító -sz + mûveltetõ -t

-SZT: 18. sz. eleje: dugásztot (Jhb 17/10 lótartási ut.); 1751: lankasztá (Szászújfalu; Told. 67); 1759: dagaszt (Marosludas TA; TK1).

 

IV. Visszaható képzõk

Visszaható képzõbokrok:[11]

-UL: 1564: járuljon (ETA I, 21 BS); 1653: nyomulnak (ETA I, 133 Nsz).

-ÓDIK/-ÕDIK; -ODIK/-ÖDIK: 1591: atkozodot (Kv; Tjk V/1. 61); 1753: áskalodott (F.lapugy H; Ks 112 Vegyes ir.); 1763: legelŏdnek (Udvarfva MT; Told 44/18).

-ÓZIK/-ÕZIK; -OZIK/-EZIK/-ÖZIK; -ÓDZIK/-ÕDZIK: 1662: óhajtozik (Skr 394); 1771: tsingoladzik (Msz; Bet. 7 vk).

-KÓDIK/-KÕDIK; -KODIK/-KEDIK/-KÖDIK: 1613: hankodik (Nagybánya; KJ) 1764/1765: alamizsnálkodgyatok (Kóród KK; Ks 14. XLIIIa Kornis Ferenc végr.); 1788: tzifrálkodjék (Kercsesóra F; TL. Málnási László ref. fõkons-i pap gr. Teleki Józsefhez).

-KÓZIK/-KÕZIK; -KOZIK/-KEZIK/-KÖZIK: 1578: chyodalkozot (Torda Hidas TA; Thor. V/14. Mathias Pap [80] jb vall.); 1749: birakoztak (Korollya H; Ks 101).

 

V. Szenvedõ képzõk

mûveltetõ -t + -ik rag (a visszaható jelentés kifejezésére)

-ATIK/-ETIK: 1776: ásatatt (Bálintfva MT; EHA).

-TATIK/-tetik: 1585: beochwlteteót (Kv; Szám. 3/XIX); 1642: apertaltatot (Nagymeregyó K; JHbK XVIII/20); 1662: celebráltatnek (UszLt IX. 75. 44. fej.); 1765: tsováztatott (Zentelke K; BfN Zentelki cs).

 

VI. Ható ige képzõje

-Hat/-het: 1584: birhatot (Kv; TJk 4/1. 328); 1744: adozhatnánk (Nagyajta Hsz; InyR 37); 1768: Delelhessenek (Ákosfva MT; EHA).

 

Az elõbb felsorolt példák esetlegesek, csupán a képzõkkel alkotott származékok szótárbeli jelenlétének adatolását szolgálják.

A deverbális igeképzõk gyakoriságának próba-mutatójaként az a betûs adalékokat rendeztem táblázatba.

 

A fenti táblázatból kitûnik, hogy a már elõbb bemutatott képzõállománynak nem minden darabja lelhetõ fel az a betûs adalékok között. Ezek a számadatok csupán az ige + igeképzõ típusú adalékokra vonatkoznak, a továbbképzett származékokra nem. Ezekre majd külön szándékozunk kitérni. A fenti adatokból azonban néhány általános jellemvonás így is kiolvasható, és a teljes anyag ismeretének birtokában állíthatjuk, hogy releváns a Szótörténeti Tár deverbális igeképzõinek gyakoriságára nézve is.

Legnagyobb számban a -tatik/-tetik fordul elõ 32,82%-kal, míg a -p képzõ csupán egyetlenegyszer bukkan fel. Ennek oka elsõsorban a vizsgált anyag minõsége. A 17–18. században egyre sûrûbben használt szenvedõ szerkezetek a latinos hatást tükrözik. Ez az állapot jellemzõ a kor mûvelt nyelvhasználatára, különösen az írásbeliségben. Ezt a levéltári forrásanyag híven közvetíti.

E rövid vizsgálat számtalan izgalmas kérdést vet fel az elemzõ számára. Meg kell vizsgálnunk, hogyan alakulnak a gyakoriság, a produktivitás, a grammatikai (és az itt nem is említett stilisztikai) funkció mutatói az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár deverbális igeképzõinek teljes áttekintése során. Erre a választ csak – a már jelzett – nagyobb terjedelmû, átfogóbb dolgozatunkban adhatjuk meg.