Szabó György
Ha Milánó városát emlegetjük, a híres Scala jut eszünkbe; Drezda hallatán a Zwinger mûkincseire gondolunk, mint ahogy Róma neve a Szent Péter-bazilikával társul; a sort folytatni lehetne.
Ugyanígy vagyunk Salernóval is, amelyet a mûvelt olvasó feltétlenül összefüggésbe hoz a hajdani híres orvosi iskolával. A helyi hagyomány szerint az intézményt a bibliai Noé egyik fia alapította. Más források bencés szerzetesekre vezetik vissza eredetét. A legtöbb szakmunka négy alapító mesterrõl tud: a görög Pontosz, a római Salernus, a zsidó Helvius és az arab Adela. Az iskola elsõ kiváló orvosai közé tartozott az afrikai származású Constantinus (kb. 1020–1087), aki egy idõ múlva visszavonult a Benedek-rend montecassinói kolostorába, és ott alkotta mûveit; jórészt õ ismertette meg az iskolával az arab orvostudomány vívmányait. Állítólag az iskola kötelékébe tartozott Marbold püspök (1035–1123), aki Lapidarius címû mûvében a drágakövek gyógyhatásáról írt, míg Ruggiero Frigardi sebészeti tankönyvet adott ki.
A Nápolytól mintegy 45 km-re fekvõ Salerno orvosai kezdetben Galenosz és Hippokratész tanításai alapján gyógyítottak (a várost úgy is nevezték, hogy „civitas Hippocratica”), idõvel azonban ezt az irányzatot felváltotta a sokkal fejlettebb arab és zsidó orvoslás.
Nemcsak az alapítás négy különbözõ nemzet fiait egybefogó legendája példázza máig ható erõvel a toleranciát, hanem az is, hogy az orvosok, orvostanárok között nõk is akadtak. Egy Trotula nevû doktornõ például értekezést írt ezzel a címmel: De mulierum passionibus ante, in et post partum (Az asszonyok szenvedései a szülés elõtt, alatt és után).
A XI–XIV. században virágkorát élõ salernói orvosi iskolának már kialakult tanterve volt, mikor az akkoriban alakuló középkori egyetemek ez irányban még csak a kezdeti lépéseket tették meg. Tanárai az elméleti-oktatói munkát rendszeres klinikai gyakorlattal kapcsolták össze, és ebben is modellt szolgáltattak a medicina elsajátításában. Salerno hírneve az orvostudományokban olyan széles körû volt, hogy egész Európa diákságára nagy vonzerõt gyakorolt, és tömegesen vonzotta õket falai közé. A középkori orvostudomány nem egy értékes alkotása született itt, melyek közül az Antidotaria a legnevezetesebb; ebben a tudásra-tapasztalatra támaszkodó diagnózisokat, orvosi recepteket és elõírásokat rögzítették.
Sok legenda fûzõdött Salernóhoz; annyi bizonyos, hogy a római korban kedvelt üdülõhelyként tartották számon Salernum városát, s már 820-ban mûködött egy jóval korábban alapított kórháza. És az is tény, hogy az iskola közzétett egy 104 fejezetbõl álló, hexameterekben (itt-ott disztichonokban) írt kézikönyvet ezzel a címmel: De conservanda valetudine (Az egészség megõrzése); más címe: Flos medicinae vel regimen sanitatis salernitanum (Az orvostudomány virága avagy az egészség salernói rendtartása), amely a késõbbi évszázadokban kétszáznál több kiadást ért meg. Egyesek szerint szerzõje a közelebbrõl ismeretlen Giovanni Milanese volt; alkotását I. vagy II. Vilmos angol királyhoz intézte, aki a bizánciak ellen hadakozva Itália számos városát, köztük Salernót is elfoglalta.
Giovannin kívül nevezetes orvos volt még Petrus Musandinus, Afflacius, Johannes Platearius, Archimatthaeus, Maurus, Urso és mások.
Hogy mennyire népszerûek voltak a salernói iskola tanácsai, azt nemcsak a kiadások nagy száma mutatja, hanem az is, hogy többen próbálkoztak hasonló alkotásokkal a nyilvánosság elé lépni. Köztük van Kovachich József Miklós jeles jogtörténész (1798–1878), aki Monumenta veteris legislationis Hungariae címû könyvét 1815-ben éppen Kolozsváron adta ki. Ugyanõ jelentette meg 1821-ben Budán Scholae Salernitanae praecepta conservandae valetudinis (A salernói iskola utasításai az egészség megõrzésére) címmel azt az orvosi szöveggyûjteményt, amelynek szerzõi valamennyien a jó egészség megóvásának útját-módját próbálják megközelíteni. Az írások sorában találjuk Francis Bacon Historia vitae et mortisából (Az élet és halál története) a hosszú élet titkáról írtakat. A gyûjtemény címadó darabja azonban a minket közelebbrõl érdeklõ Salerno középkori orvosi iskolájának 104 tanácsát tartalmazó latin szöveg (1–18. l.). Mint a középkori orvosi gyógymód általában, a benne foglaltak nagymértékben a természetgyógyászaton alapulnak.
Következzék tehát a szöveg, mely tudomásom szerint az elsõ teljes magyar nyelvû formahû fordítás (néhány szemelvényt közöltem belõle a Romániai Magyar Szó 1993. március 27–28-i számában).
1. A lélek bántalmai és néhány általános gyógyszer
Anglia hõsi királyának javasolja Salerno:
Szép s jó testet akarsz? Fõ gondod a teljes egészség?
Vesd el a gondokat, és haragod mind ûzd ki szivedbõl.
Hagyd el a bort, vacsorázz keveset, de vigyázz: lakomádról
Indulj sétafikálni, kerüld el a déli sziesztát,
Vissza ne tartsd a hugyod, s ha a bélsár jönne: ereszd ki!
Hosszú életet élsz, ha betartod a fenti tanácsot.
Nincs a közelben az orvos? Azonnal e három elõlép:
Mérsékelt étrend, pihenés meg a lelki vidámság.
2. Az agy megerõsítése
Ébredezõ szemed és a kezed jól mossa hideg víz,
Tisztul a test így, rendben a végtag, a kosz lemaradhat.
Fel, nosza, jól lesikáld fogaid, s a hajad lekeféljed.
Így frissül fel az agy, s így pezsdül a testi erõ is.
Tiszta, ha vagy, falatozz, vagy akár sétálj a ligetben.
3. Adalék a látás felfrissítéséhez
Zöld fû, forrás és a tükör frissíti a látást,
Így hát este a forrást nézd és reggel a bércet.
4. A nappali vagy déli alvás
Szundíts déltájban rövidet, még jobb, ha nem alszol:
Lomha leszel, fõfájós, lázas, a nátha is elkap;
Lám, e sereg kórság sújthatja a délben is alvót!
5. A gyomorban visszatartott szél
Négy baj ered, ha a bélszeleket nem ereszted a légbe:
Szédülsz, rád jön a görcs, vízkórság, hascsikarás is.
6. A vacsora
Bõséges vacsorát ha eszel, kész kór a gyomorra.
Könnyû álmot akarsz? Titka a könnyü menû.
7. Az étkezés elõtti szabály, valamint az evés és ivás rendje
Ételeket ne fogyassz, ha a hasban az ûr dominálna:
Jó, ha elõször eszel keveset, s ez az útmutatód lesz,
És ami árt, és azt, ami használ, innen alítod.
8. A kerülendõ ételekrõl
Õszibarack meg a körte s a juhsajt s tej meg a sós hús
S kecske meg õzhús, nyúl meg a marha falatja valóban
Kórokozók és megbetegítik a védtelen embert.
9. A tápláló ételek
Tyúkmonya frissen, a mártás sûrûn, rá a vörösbor
És egyebek mind tisztán: edzik az emberi testet.
10. A tápláló és hizlaló ételek
Hizlal a búzakenyér s táplálnak a jószagu sajtok,
Hizlal a sertéshús, here, rántva velõ s a velõscsont,
Jó édes bor, az ízletes étek, a nagyszemü szõlõ
És érett füge, és a tojás hígan: biz e' hizlal!
11. A bor jó tulajdonságai
Jó bor ügyében a szín, ragyogás, zamat, illat az ismérv,
És ha kivánod a bort, te csak erre az ötre vigyázzál:
Légyen erõs, zamatos, színes, hûs, illatos óbor.
12. Az édes és a fehér bor
Jócskán edzi a testi erõdet a tiszta fehér bor.
13. A vörös bor
Nagy tételbe fogyasztva, vigyázz: a vörös bor is árthat:
Gégebetegséggel jár, és jutsz te gyomorszoruláshoz.
14. A halálhozó mérgek ellenszere
Körte, retek, fokhagyma, dióbél és ruta szára:
Gyorsan ölõ mérget még ma hatálytalanít.
15. A levegõ
Tiszta legyen, bûzmentes a köznapi kellemes áér,
Orrfacsaró szagokat ne is ontson, ez árthat erõdnek.
16. A túlzott borfogyasztás
Megbetegedtél, mondsza, fiam, te az éjjeli bortól?
Újra igyál te a másnapi reggel, a gyógyszered ez lesz.
17. Az igazi jó bor
Jobb testnedveket ád az ivónak az ízletesebb bor,
Ám a sötét színûre vigyázz, tunyaságot okozhat.
Légyen a tiszta ital jól érlelt, egyszerü óbor,
Enyhén oldott, jó kezelésû s jó aromájú.
18. A sör
Nem lehet íze savanykás, színe legyen ragyogó szép,
Érlelt, régi magoknak a fõztje: a sör csakis így jó!
19. A sör fogyasztásáról
Edzett férfi-gyomornak a sok sör ivása se terhes.
20 Az egyes évszakokban melyik étel megfelelõ
Szûkös ebédet egyél kikeletbe, te erre ügyeljél,
Nyári melegben a kánikuláért árt a zabálás,
Késõ õsszel ered számodra veszély a gyümölcsbõl,
Tél idején falatozhatsz vígan, amennyi beléd fér.
21. A gyenge minõségû ital javítása
Szálvia és ruta szirma javítja a rossz ital ízét,
Tégy bele rózsavirágot, a szomjad is ettõl eloszlik.
22. A tengeri betegség
Vízzel a bort elegyítsd s igyad azt, ha hajóra felültél,
S nem vesz erõt soha rajtad a tengeri vészes okádás.
23. Az egyetemes fûszer
Szálvia, só, bors és fokhagyma a petrezselyemmel:
Így készülhet a jó fûszer, ha aránya is illõ.
24. A kézmosás haszna
Duplán használ, hogyha kezet mosol étel után is:
Tisztul a mancsod, a látás jócskán megjavul ettõl.*
Többször mosd a kezed: „izmos” lesz a neved.
[*Mert kezével mossa meg a szemét.]
25. A kenyér
Túlságos melegen kenyeret ne fogyassz, se keményet,
Erjesztett légyen, jól szúrkált és kisütött is,
Tiszta buzából készített lisztbõl, pici sóval.
Héját el ne fogyaszd égetten, okoz kolerát is,
Ámde ha jól kisütötték, s van só benne, kovász is,
Így már, tisztán, hasznos néked a házi kenyér is.
26. A disznóhús
Disznóhúst ha eszel s nem iszol bort, nincs aromája,
Ámde a hegy leve disznóhússal: a kész medicína.
27. A must
Megkönnyíti a gyomrot is, és jó fék vizeletnek;
Májdugulást hoz a must, és ártó mindig a lépnek.
[A 46. sz. tanács is a mustról szól.]
28. A vízivás
Káros evés közepette, ha víz megy a szádon a hasba,
Bajba kerûl az emésztés, ettõl hûl ki a gyomrod.
29. A borjúhús
Tápláló húsétel a házi tehénnek a borja.
30. Az evésre alkalmas madarak
Jó eledelt nyújt néked a tyúkhús, a kappan, a gerle,
Zsenge galambhús, fácán és a rigó, seregély is
És a fogoly, fûrj, bár kicsi rajtuk az enni való hús.
31. A halakról
Halnak a húsa, ha lágy, válaszd te a hosszu növésüt,
Ám ha kemény húst bírnak, az apraja ízletesebb lesz.
32. Az ángolnáról és valamit a sajtról
Káros a hangra az ángolnának a húsa, az íze,
Ezt tanusítja a természetnek a sok kutatója.
Sajt, ángolna kevésbé árthat az emberi testnek,
Hogyha gyakorta iszol, majd hörpölsz újra meg újra.
33. Az étel és ital keverése vagy váltogatása ebédnél, vacsoránál
Míg az ebédnél ülsz, iszogass keveset, de gyakorta;
Hogyha tojást kívánsz, lágy és friss legyen az.
34. A borsó
Mondjunk jókat a borsóról, de a rossz is elõjön:
Bajt okozó héjastól, mert puffasztja a gyomrot,
Ámde lehántolva: jó eledel máris.
35. A tej
Kecskének s a tevének a jó teje ír a tüdõnek,
Legtáplálóbb az, ha szamár teje száll a gyomorba.
Tápláló a tehén teje, jól megerõsit a juhtej,
Ám ha bajod láz s fõfájás, úgy elkerülendõ.
36. A vaj
Vajtól szûnik a láz, és enyhül a kór, ha reád tört.
37. A savó
Belsõd tisztává teheted, hát élj a savóval!
38. A sajt
Hogyha a sajt jó zsíros, azonnali székrekedést hoz;
Életerõsnek a sajt gyógyszer friss búzakenyérrel,
Ám a betegnek a sajt a kenyérrel is árt, ne fogyassza.
A sajt önmagáról
Ártónak tart némelyik orvos az emberi testre,
Ámde nem ismerik azt: ártalmam miben áll.
Csak kényelmi okokból adódik ez: így a szakértõ.
Renyhe gyomornak azonnal a sajt jó támogatást nyújt;
Hasznos az étel elõtt, ha a végbél hígat ereszt ki,
Ámde ha székrekedés kínoz, csak az étel után edd:
Mindezeket tanusítja az emberi testnek az õre.
[Ez a szöveg csak Kovachich kiadásában szerepel.]
39. Az evés és ivás
Jól beigyál, keveset, de gyakorta, amíg az ebéd tart,
S kór sose bánt, ha evés közepett nem nyúlsz poharadhoz.
Úgy kerülöd ki a bajt, ha ebéd elején iszol egyet.
Halra egyél a dióból, húsra jöhetnek a sajtok,
Jó a dió, de a második árt, háromtól a vég jõ.
Újra meg újra igyál, amidõn a tojást benyakaltad.
[Az utolsó négy sor Kovachich pótlása.]
40. A körte
Végy körtvélyhez italt, méregre ez óvszer; ilyen kell:
Jó aszu nélkül a körte, a körtefa sarja a méreg.
Ámde ha méreg a körte, a körtefa vesszen a kertbõl.
Méreg a körte, ha nyers, hát fõve egyél te belõle.
41. A cseresznye
Nagyszerû áldás néked a nyári cseresznye evése:
Magja kihajtja köved, s õ jól kipucolja a gyomrod,
Felfrissülsz, jobb vér járja be szervezeted.
42. A szilva
Elmúlik beleid szorulása a szilvaevéstõl.
43. A barack, szõlõ és paszuly
Rendes arányba kevert must õszibarackkal elõnyös;
Szintén hasznos a szõlõt enni az õszi dióval.
Káros a lépnek a bab, de veséd és torkod üríti.
44. A füge
Rossz mirigyed borogasd a fügével, a duzzanat elmúl,
És tört csontodat összébb húzza a mák a fügével,
Bélférget hoz, a férfierõt gyarapítja, de hasznos.
[Az utolsó sor csak Kovachichnál.]
45. A naspolya
Naspolya: jó húgyhajtó, s székrekedést is okozhat;
Jobb ízû, ha gyümölcse megért, de keményen is ízes.
46. A must
Musttól több a vizellet, a bensõd oldja, dagasztja.
47. A sör és az ecet
Sör: szaporítja a testi vizet meg a férfierõdet,
Jó vérképzõ, és gyarapítja a testen a húst is,
Jól takarítja a húgyot, a hast puffasztja, lohasztja;
Jócskán hût, de a vér az ecettõl jól elapadhat,
Hût, lesoványít, bússá tészen, apasztja az ondót,
Száraz idegbõl bajt támaszt, a kövért megaszalja.
48. A répa
Jó a gyomornak a répa, segít, a szelet kiüríti,
Hajtja vized, s fogaidnak a romlását megelõzi;
Fõtelenül ha fogyasztod, a görcs hasogatja a bensõd.
49. Az állati belsõrészek
Késõn megy ki a szív, még fõtten is árthat evése.
Állati bendõbõl csak a külsõ részeket edd meg.
Jó táplálék, orvosi gyógyszer az állati nyelv is.
Könnyû fõzni tüdõt és síma az útja a bélben.
Ízletesebb a velõ, ha a tyúké, mint a tehéné.
50. A kapormag
Végbeledet kipucolja a kerti kapornak a magja.
51. Az ánizs
Ánizs: a gyomrot, a látást gyorsan erõre kapatja;
Tégy bele ánizst, és már jobb aromát kap a méz is.
52. A hamu
Jól csillapítja a vérzést, hogyha a sebre hamut szórsz.
53. A só
Míg eszel, asztalodon legyen ott ez a fûszer: a kõsó,
Ízt ad az ételeidnek, a mérget a testbõl elûzi.
Bármilyen étel is az, de ha sótalan, úgyse kivánod.
Ámde a sok só rontja a látást, férfierõt is,
S fellép tõle rühösség, aztán mind vakarózhatsz!
54. Az ízek és milyenségük
Sós, keserû, savanyú: alapíz ez a három a szájban.
Hût az ecet, dugulást hoz a hájas, a zsíros ebéd is,
S rossz érzést, de ha édes az étel, a tested is éled.
55. A borleves
Tisztán tartja fogad, s látásodat is kijavítja,
Meghizlal, ha sovány húsod van, a teltet apasztja.
56. Az étrend
Tartsa magát mindenki evésben a régi szokáshoz,
Csak ha a szükség úgy kívánja, cserélje ki mással.
Hippokrátész mondja: betegség is jöhet ebbõl;
Okszerü, jó étrend: ez a célja a szaktudománynak,
Erre ha nem gondolsz, pórul jársz, ostoba ember!
57. Az étrend alkalmazása
Hányszor eszel te naponta, mikor, mit a jó eledelbõl
És a fogyasztás mérve: az orvos elõirogassa,
Itt van a módja a téves utakról egybe letérni.
58. A káposzta
Állaga bensõd összeszorítja, de oldja a lével,
Ámde e kettõtõl jócskán kiürülhet a gyomrod.
59. A mályva
Tudta a régi világ is: a mályva a hasra hatásos;
Zúzd gyökerét, és ûzi belõled a káros erõket,
Mozgást vált ki a méhben, a mályva ezért is elõnyös.
60. A menta
Bélféreg s a giliszta a bendõdbõl kimaradnak,
Meggyógyulsz te a menta levétõl, már ha valódi.
61. A zsálya
Kertjében ha a zsálya terem, mért pusztul az ember?
Mert a haláltól nem védhet meg a fû, a virág sem.
Használ rossz idegeknek, a kéz remegése javulhat,
Tartósan ha szeded, múlasztja a hatnapi lázat.
62. A bodorka vagy ruta
Nagyszerü ám a bodorka, rutának is ismeri népünk!
Használd, és a szemed látása javulhat azonnal.
Nyersen elûzi a szemnek a tartós, éji homályát,
Férfierõt kicsinyít, de erõsít asszonyi vágyat,
Tisztít, fényt ad, eszednek erõt ez a réti bodorka,
Fõzete ûzi a bolhát, így hát nyugton aludhatsz.
63. A hagyma
Úgy tûnik, hogy az orvosi nézet a hagyma iránt is
Más-más: Gálénosz tanitása, hogy árt az epének,
Ámde a flegmatikusnak az épségét erösíti.
Ászklepiosz dícséri, szerinte a hagyma hatásos,
Fõként jó a gyomornak, az orcát megpirosítja.
Dörzsöld jól be a tar koponyádat a hagyma levével,
És fõd dísze e jó kezeléstõl újra kinõhet.
64. A mustár
Mustár: apró, száraz a magja, de felmelegít, és
Tisztít fõt, és megkönnyeztet, a mérget elûzi.
Fõfájást és náthát gyógyít, no meg a mámort,
És epileptikusoknak a gondját szünteti egybõl.
66. A csalán
Alvást ád a betegnek, elûzi belõled a hányást;
Mézbe keverve a magját szedjed a kólika ellen,
És ha gyakorta iszod, sose félj, gyógyul köhögésed;
Jó a hatása elaggott és fájós izületre.
67. Az izsóp
Mellbõl jól kipucolja a flegmát fõzete mézzel,
Ám a tüdõnek a munkáját is e fû gyarapítja,
És az izsóp erejétõl szép üde színt kap az arcod.
68. A turbolya
Hasznos a rákra a turbolya zúzva, ha mézbe vegyíted;
Borba keverve derékfájásodat elveszi nyomban,
Hogyha e jó zuzalékot a fájós részre teszed rá.
Jó a fosástól, hányást szüntet a turbolya gyakran.
69. A réti vasfû
Réti vasasfû: jó a hatása a szívre azonnal,
Hát még fõzete, összekeverve bodorka levével:
Jól gyógyítja bokád, jó mindig a lábbeli sebre.
70. A csombord
Rút kolerától megszabadít, ha borodba befõzöd;
Szárítsd meg: derekadból menten eliszkol a köszvény.
71. A zsázsa
Kend be levével a hajzatodat, s lásd: fürtöd erõs lesz,
Ámde a fognak a kínzó fájását is elûzi;
Mézbe keverve segít gyógyulni a bõrsömörödnek.
72. A fecskefû
Plínius írja: a fecskeanyácska a vak kicsinyeknek
Meggyógyítja szemét, látását ezzel a fûvel.
73. A fûzfaFülbe eresztve levét, kiszorítja belõle a férget;
Kérge ecetbe befõzve feloldja a csúnya szemölcsöt.
Szedd le virágját, s vízbe beáztasd: jó az eredmény:
Megszabadít ez a szer bízvást rút gerjedelemtõl,
S csökken erõd, s így érted a nõ soha nagyhasu nem lesz.
74. A sáfrány
Használj sáfrányt! Mondják róla: javít a kedélyen,
Jó izületre, ha fájós, és kitünõ szer a májnak.
75. A póréhagyma
Termékennyé lesznek a lányok e fû erejétõl,
És ha az orrod e gyógyírral bekened, valahányszor
Kínoz az orrvérzés, a bajodra hatékony azonnal.
76. A bors
Minthogy a bors feketés színû, jól oldod a vízben;
Tartós flegmától kipucol, használja szakács is;
Hasznos a bors, ha fehér is, a rút köhögésre, gyomorra
Jó a hatása, ha olykor a láztól reszket az ember.
77. A rossz hallás
Étel után, ha sokat járkálsz, és jó nagyot alszol,
És pálinkát bõven iszol, kár éri a hallást.
78. A fülzúgás vagy csengésMozgás, tartós éhség, hányás vagy leesés is
És részegség: fülbeli zúgást gyakran okozhat.
79. Látási zavarok
Fürdõ, szél, szerelem, bors, jó bor, a füst is okozhat
Bajt a szemednek; a lencse, a hagyma, a bab meg a mustár,
Nõvel a hálás, napfény, tûz és por meg ütés is:
Árthat a szemnek, ezért jó mindig elõre vigyázni.
[Az utolsó sor csak Kovachichnál.]
80. Mi erõsíti a látást?
Rózsa, bodorka, a vasfû, ánizs, a fecskevirággal
Meggyógyítja szemed, ha az éji homályba borult is;
Készíts fõzetet s ettõl újra a régi a látás.
81. A fogfájás csillapítása
Póréhagymát, ám csak a magját és a beléndek
Pörkölt magvát tömjénporral: vedd be e bajra,
És szûnõben a kínzó fájás benn fogaidban.
82. A hang rekedtsége
Fejfájás, ángolna, ivászatok és a dióbél,
És nyers alma evése: im, ettõl jõ a rekedtség.
83. A reuma gyógyszerei
Böjtölj, virrassz és lakomázz, ne egyél sokat egybõl,
Munkálkodjál, gõzt szívj, és tartsd vissza a fingod:
Hogyha betartod e pár szót, nem kínozhat a reuma.
Mellre leszállva a reuma: hurut, míg orrban: a nátha,
S hogyha torkodat éri e kór, neve már a rekedtség.
84. A sipoly kezelése
Vésd az eszedbe: a kén s aranyosszín összekeverve,
Hozzá szappan a kellék, tégy bele mészt is,
És elegyítve e négyet, a gyógyszer akárkire hasznos;
Így a sipoly gyógyulhat, a négyszeri kúra a legjobb.
85. A fejfájás
Bortól fáj a fejed? Forrásvíz gyógyit azonnal,
Mert ha a bort vedeled, láz tör ki a szervezetedben,
Forróság ül a fej tetejére s a homloki tájra,
Kétfele fáj a halánték, s jócskán lüktet a homlok:
Kerti csucsorka levével a fájós részt borogassad;
Mondják: fõfájásra a legjelesebb ez a gyógyszer.
86. A négy évszak
Nyári idõben a böjt szárítja az emberi testet,
Hányást gyakran okozhat a testben, elûzi a káros,
Ártó nedvet azonnal a bensõd legfenekérõl.
Négyen az évet uralják: Õsz, Tél, Nyár a Tavasszal.
Már kikelettõl nyirkos a lég és langyosodóban;
Vedd tudomásul: az érvágáshoz ez évszak a legjobb.
Jót tesz a mérséklet szerelemben a férfiu nemnek,
Hasznos a mozgás, tisztul a hastáj, jó a verejték,
Fürdõ, gyógyszer elûzi a testbõl a kórt is azonnal.
Perzsel a hõség: arról ismeri mind a nyarat meg,
Akkoriban küzd néha az ember a gaz kolerával.
Sok hideg étket az asztalra! S vonakodj szerelemtõl!
Érvágástól tartózkodj! Most káros a fürdõ.
Jó heverészni ilyenkor is, s mérsékeld az ivást is.
87. A csontok, fogak és erek száma az emberi testben
Kettõszáztíz, hozza kilenc, ez az emberi csontok
Száma, fogad van húsz, és még négy ott van a szájban,
Több száz ér viszi véred: a testi erõhöz a pálya.
88. Az emberi test négy nedve
Ismeretes, hogy az emberi test négy nedven alapszik:
Vér, epe és a sötét epe és az utolja: a nyálka.
Vérnek a lég jó, míg a sötét epe földet igényel,
Hasznos a tûz az epének, a nyálka a víznek örülhet.
[A latin szöveg többet mond, mert utal a szangvinikus, kolerikus, flegmatikus és melankolikus természetre.]
89. A szangvinikus vérmérséklet
Telt idomúak ezek mind, és tréfás is a kedvük,
Pletykát, új hírt várnak a néptõl bármely idõben;
Bacchus a kedvenc, Vénus, az étel, s jó nevetés is,
Vídám emberek õk, és édes a tiszta beszédük:
Otthonosak mind õk, a tudás bármely faja légyen,
Bõkezü és vídám, kacagó és arca piroslik,
Nótás, izmos a teste is, és tele jóakarattal.
90. A kolerikus vagy epés vérmérséklet
Jelleme ennek az emberi nemnek: a harci hevesség.
Mind a magasba törekszik, akárkit a sorban elõzni.
Gyors a növésük, az iskola jól megy, az étel a fõ-fõ,
Jó a szivük, s adakoznak, a fõhivatalt is elérik.
Csalfa, szilaj, haragos, tékozló, ámde merész is;
Észjárása ravasz, nyúlánk, és színe a sáfrány.
91. A flegmatikus vagy nyálkás vérmérséklet
Nyálkától kis erõt kapsz, mert az erõd elapasztja;
Nyálkától nõ meg pocakod, de a vér sose hizlal,
Csak pihenés, ami vonzza, az álom, egyéb neki nem kell.
Lassu a mozgás, tompa az ész is, a lusta az eszmény;
Rest, aluszékony ez és jócskán tele rút köpetekkel;
Észre nehézkes, a teste kövér, és arca fehéres.
92. A melankolikus vérmérséklet
Most a sötét epe ártó állaga képezi tárgyunk.
Hívei búsak, a szûkszavuságról ismered õket.
Éjszaka, nappal is jó sok idõt pazarol tanulásra;
Tartja szavát, és nézete: semmi se biztos a létben.
Féltékeny, szomorú, epedõ, és sárga az arca;
Félénk, csalni sosem tud, a jobb keze mindig erõsebb.
93. A színekrõl
Íme, a nedvek, amellyek az emberi színt kimutatják
Minden idõben. A nyálkától a fehér eredezhet,
Vértõl jõ a vörös szín, míg az epétõl a rõtes.
A bõvérûség jelei
Arcod a rossz vértõl pirosúl, szemeid kiguvadnak,
Duzzad az ábrázat, de a tested is elnehezülhet;
Gyorsul a pulzus, a testben a fájás egyre erõsebb,
Fõleg a homlok a fájós, s itt van a székrekedés is.
Éjjeli álmod uralja vörös szín, száraz a nyelved,
Nyálad erõsen elédesedik, s így édeseket köpsz.
A fehér epe bõségének jelei
Erre mutatnak a kézfájások, a nyelved is érdes,
Zúg a füled, hánysz többször, az alvás megszakadozva;
Szomjuhozol, nyögsz hascsikarástól, s vastag a széklet,
Fellép szívszorulás, émelygés, lanyhul az étvágy,
Gyorsul a pulzus erõsen, a test melegebbre hevül fel,
És szájad keserû s álmodban a tûz diadalmas.
A nyálka bõségének jelei
Bõ nyálkának a testben ihol törvényszerüsége:
Rossz szájíz és többszöri undor, a nyál szaporázik,
Szaggat a tarkó, fájás szál a derékbe, gyomorba,
Ritka a pulzusod, és alig érzik a sok kihagyástól,
Alvásod sem mély, s álmod tele van vizenyõvel.
A fekete epe bõségének jelei
Nedvekkel tele tested, amíg üledékek uralják,
Jelzi: a bõr feketébb, híg húgy, és sûrü a pulzus,
Nyugtalanítnak: a gond, búbánat, az éjjeli álmok,
Megsavanyodnak az ízek a szádban, ilyen böfögésed,
Cseng a füled, sípol, de a balban a hang zavaróbb lesz.
94. Az érvágásról és elõször az érvágási életkorról
Érvágásra az elsõ évszám lesz a tizenhét;
Érvágás révén lélegzeted is szaporább lesz,
Majd borivástól benned a légzés gyors ütemet vesz,
És étellel a vérbeli károkat is kijavítod.
Látásodra hatása erõs, és tisztul az ész is;
Érvágástól felmelegednek a szerveid újra,
Tisztán érzékelsz, az unalmat elûzi belõled,
Tõle a hallás, hang javulóban, erõben is éledsz.
95. Mely hónapokban hasznos és melyekben ártalmas az érvágás?
Április és május, szeptember: e három a káros,
És még jönnek a Holdnak a napjai, példa a Kígyó.
Májusi elsõ nap s az utolsó, társaival sem.
Lúdhúst sohse fogyassz, s nincs módja a vércsapolásnak,
Hogyha elaggott vagy, de ha ifjonc, és sok a véred,
Érvágásra akármely hónap a jó: neki bátran!
Április és május, szeptember: ezekre vigyázzál,
Bánj velük óvatosan, mert így élhetsz te sokáig.
96. Az érvágás akadályai
Fázós tájak a fájós tagban, a testi hidegség,
Zsenge- vagy aggkorod, de feredõzés hõ szerelemre
És a kitartó kór, bezabálás étel-itallal,
És érzékeny a gyomrod erre vagy arra:
Mindez az undorodással az érvágást sose bírja.
97. Mire kell vigyázni az érvágásnál?
Erre ügyelj, amikor te eret vágatni akarnál,
Vagy ha a szervezetedbõl elmegy a régi erõnlét:
Mozgás és olajos bekenés meg evés vagy a fürdés,
Pólya a lábra: te mindezeket jól tartsd az eszedben.
98. Az érvágás némely hatásairól
Érvágással a bánat örömbe csap át, a haragból
Vídámság jõ, és szeretet gyûlöletnek a helyén.
99. A bemetszés nagysága
Légyen a metszés jó közepes, hogy a pára kiszálljon
Bõségben, s véred szabadabban a földre csorogjon.
100. Az érvágásnál mire kell vigyázni?
Jó, ha hat órát éberen ülsz mûtéted után még:
Hogyha legyengül a tested, az alvás kárt is okozhat.
Mélyre ne vágj soha, mert az idegszál sínyli gyakorta,
És ha fölös véred kiomolt, ne siess az evéssel.
101. Mit kell kerülni az érvágás után?
Buzgón elkerülendõ mind, ami jó tejes étel,
És folyadékot a megvágott ember ne fogyasszon.
Ellensége az érvágásnak a hûs levegõ is,
S jó ideig még néki a felleges ég kerülendõ.
Friss levegõtõl, érvágástól éled a lélek,
Hasznos a jó pihenés, és árthat a víg elevenség.
102. Milyen betegségekben és életkorokban hasznos az érvágás, és mikor, mennyi vért kell lecsapolni?
Jó, ha heveny betegeknél nyitsz fel eret legelõször,
Sok vért végy, ha a késed alatt középkoru ember
Van, de öregtõl és gyerekektõl csak keveset végy.
Bõven ereszd ki tavasszal a vért, máskor kevesebbet.
103. A különbözõ végtagokat mikor kell megkönnyíteni?
Õsz, tél: kedvez a balnak, a nyár s a tavasz meg a jobbnak,
Szív, máj, tarkó, láb: ez a négy, ami megcsapolandó.
Nyáron a májat, a szív tavaszé, majd rendre a többit.
104. A lépvérér vágásának elõnyei
Lépvérérbõl hogyha csapolsz, sok elõnyre tehetsz szert:
Jól takarítja a léped, a májad, a melled, a kebled,
Szívfájást – ha erõs is – azonnal szüntet e vágás.