Balogh Bùla

Sch³nherr Gyula ùlete ùs munkñssñga (1864–1908)

1. 1910. augusztus 20-ñn lùlekemel¾ nnepsùg szýnhelye volt Nagybñnya. A vñros jelkùpùvù vñlt Istvñn-toronytƒl alig szñzmùternyi tñvolsñgra, a korabeli Bercsùnyi Miklƒs (ma CloÊca) utca 11. szñm alatt fekv¾ Sch³nherr-hñz falñra helyezett emlùktñblñt lepleztùk le ezen a napon.

Az orszñg minden rùszùb¾l idesereglett t³rtùnùszek, mœzeumi szakemberek, mžvùszek, egykori barñtok ùs tisztel¾k mellett a nagybñnyaiak rƒttñk le kegyeletket a t³bb mint kùt ùve halott Sch³nherr Gyula emlùke el¾tt. A k³zadakozñsbƒl kùszlt emlùktñblñval ùs a kegyelet virñgkoszorœival annak a tudƒs embernek az emlùke el¾tt tisztelegtek, aki tehetsùgùnek ùs hangyaszorgalmñnak k³sz³nhet¾en, a szñzadfordulƒ ùveiben a tizenegyezernùl alig valamivel t³bb lakost szñmlñlƒ Nagybñnya fiai k³zl els¾kùnt mondhatta magñùnak a tudomñnyos akadùmiai tagsñgi cýmet.

Az azƒta eltelt hosszœ id¾szak folyamñn a tñrsadalom ùletùben ƒriñsi gazdasñgi, tñrsadalmi ùs politikai vñltozñsok mentek vùgbe. Ezekkel pñrhuzamosan a kl³nb³z¾ tudomñnyñgak ùs ýgy a t³rtùnelem is nagyot lùpett el¾re. Haladñsunk ùrdekùben az el¾ttnk jñrt t³rtùnùszek munkñssñgñt is szñmba kell vennnk, a hagyomñnyokat is ùrtùkelnnk kell. Ezen megfontolñsok kùsztetnek arra, hogy a tovñbbiakban az olvasƒval egytt nyomon k³vessk Sch³nherr Gyula pñlyñjñnak alakulñsñt, ùs ennek fùnyùben megkýsùreljk szñmba venni azokat az eredmùnyeket, amelyeket ez a napjainkban ritkñn emlegetett el¾dnk magñùnak vallhatott.

Cùlunk elùrùsùben mindenekel¾tt Sch³nherr nyomtatñsban megjelent mžveire tñmaszkodunk. F³lhasznñljuk tovñbbñ Morvay Gy¾z¾ 1910-ben megjelent „ùletrajz-vñzlatñt”, valamint a Hoffman Ñrpñdnù Sch³nherr Szidƒnia mñsolatñban fennmaradt, ma a Nagybñnyai Ñllami Levùltñrban ¾rz³tt, majdnem 900 sžržn ýrott lap terjedelmž, a maguk teljessùgùben egy gazdag naplƒval is felùr¾, f¾kùnt a csalñd tagjaihoz ýrott Sch³nherr-leveleket.[1] Nagy segýtsùg volt szñmunkra a Nagybñnyai Mœzeum k³nyvtñrñban talñlhatƒ t³bb Sch³nherr-kùziratt³redùk ùs az ñltala ³sszeñllýtott oklevùlgyžjtemùny, valamint a Magyar Tudomñnyos Akadùmia K³nyvtñrñnak kùzirattñrñban ¾rz³tt Sch³nherr-hagyatùk leltñrñnak ñttekintùse is.

2. Sch³nherr Gyula 1864. szeptember 26-ñn szletett Nagybñnyñn. Antal nevž apja a XVIII. szñzad vùgùn Pozsonyba ùs onnan Kapnikbñnyñra szakadt bajororszñgi Sch³nherrek leszñrmazottja; jogot vùgzett, ùs kezdeti ýrnokoskodñs, illetve gyvùdeskedùs utñn ùvtizedeken ñt Nagybñnya vñlasztott, utƒbb kinevezett rend¾rf¾kapitñnya volt. Anyai nagyszlei – Csausz Bogdñn, illetve Verzñr Veronika – mindkùt ñgon az Erdùlybe telepedett s innen a XVIII. szñzad mñsodik felùben Nagybñnyñra kerlt ³rmùny telepesek unokñi, akik rùvùn a korñn ñrvasñgra jutott Csausz Anna a nagybñnyai Dùcsùny nevž hatñrrùszben inkñbb jelkùpes, mintsem vagyoni ùrtùket jelent¾ sz¾l¾t ³r³k³lt. Sokkal szñmottev¾bb œtravalƒnak bizonyult anyja szñmñra a pesti angol kisasszonyok intùzetùben szerzett magas fokœ zenei kùpesýtùse: kitžn¾ zongorajñtùkñval ùs id¾s korñig meg¾rz³tt szervez¾kùszsùgùvel ùvtizedeken ñt a nagybñnyai zenei ùlet vezùregyùnisùge volt. A szl¾knek Gyulñval egytt ³t gyermekk volt, akik k³zl nùgy ùrte el a feln¾tt kort.

A szl¾k szùles k³rž mžveltsùge a korszak haladƒ jellegž tñrsadalmi, politikai ùs mžvel¾dùsi eszmùinek befogadñsñra valƒ t³rekvùssel pñrosult. A gyermek, majd serdl¾ Sch³nherr Gyula magñra eszmùlùsùnek ùveiben a szl¾i hñzban gyakran megfordult a szñmžzetùsb¾l hazatùrt „vad grƒf”, Teleki Sñndor, valamint az utƒbbihoz lñtogatƒ Trr Istvñn tñbornok ùs ifjœ Lendvay Mñrton szýnùsz. A Sch³nherr-hñzban szñllt meg a vñrosba lñtogatƒ Jƒkai Mƒr is. Mindez nem mœlt el nyomtalanul az elemi ùs gimnñziumi tanulmñnyait szl¾vñrosñban vùgz¾ ifjœ felett. Ùrdekl¾dùsùt a csalñdi k³nyvtñr t³rtùnelmi, termùszetrajzi ùs szùpirodalmi mžvei is alakýtjñk, mñsrùszt a vñros k³rnyùkùn tett kirñndulñsok egùsz ùletùre belùoltjñk a termùszet szùpsùgei irñnti szeretetet. Gyerekf¾vel, 13 ùves korñban a padlñsokrƒl ùs szekrùnyfiƒkokbƒl el¾kerlt „rùgisùgekb¾l” megrendezi ùlete els¾ kiñllýtñsñt, majd mùg ugyanabban az ùvben mñsodmagñval szerkeszti ùs ýrja a Hñzi Ùrtesýt¾ ùs a Hajnal cýmž, mind³ssze egy-egy szñmot megùrt diñklapokat. Tizenhat esztend¾s, amikor „Numizmatica” nùven rendezett kiñllýtñsñnak katalƒgusñban a Nagybñnyñn ismeretes rùgi pùnzek mellett mñr ùpýtùszeti maradvñnyok, rùgi edùnyek ùs ³lt³zetek is megjelennek. Ùdesanyja k³zvetlen irñnyýtñsñval zongorñzni tanul, ùs amikor 1880-ban a gimnñzium VI. osztñlyñt befejezi, kulturñlt zongorajñtùkñt hallva, sokan sikeres mžvùszi pñlyñt jƒsolnak az ifjœ Sch³nherrnek.

A zene ùs a t³rtùnelem irñnti ùrdekl¾dùse a gimnñzium Szatmñron vùgzett utolsƒ kùt ùve alatt is tart. A Th³k³ly-fùle f³lkelùs el¾zmùnyeir¾l, lefolyñsñrƒl ùs k³vetkezmùnyeir¾l cýmž, 254 lap terjedelmž pñlyamunkñjñt a szatmñri Kazinczy K³r dýjnyerteskùnt jutalmazza. Ekkor azonban ùletùben t³rùs k³vetkezik: csalñdi elhatñrozñsra 1882 ¾szùn a bùcsi Pñzmñneumba kerl. Pñrtfogƒi fùnyes egyhñzi karriert jƒsolnak az ùrtelmes ùs t³rekv¾ papn³vendùknek, ¾ azonban hamar rñd³bben, hogy ez a pñlya nem neki valƒ. A szakýtñs gondolatñt mùg decemberben k³zli szleivel, ùs ett¾l az id¾t¾l kezdve minden levelùben panaszkodik az intùzetben uralkodƒ „XVI. szñzad elei viszonyok”-ra. Folyton býrñlja a Pñzmñneum nevelùsi elveit, nem ùrzi otthon magñt az intùzetben, ahol egyesek szemùben a zenùvel, s¾t a t³rtùnelemmel vagy a rùgùszettel valƒ foglalkozñs is bžnnek szñmýt. Apja ùs az apai rokonsñg azonban hallani sem akar az intùzet elhagyñsñrƒl, ýgy ñthidalƒ csalñdi hatñrozat szletik: Gyula vùgezze el az els¾ ùvet, s a t³bbi ¾szig majd eld¾l. Alñvetve magñt a csalñd akaratñnak, sikerrel vizsgñzik, de mñr ùv k³zben minden szabad idejùt zongorñzñssal, valamint t³rtùnelmi, mžvùszett³rtùneti, rùgùszeti ùs numizmatikai olvasmñnyokkal t³lti.

A k³vetkez¾ ùv, 1883 ¾szùn az apai tñmogatñs megvonñsa ñrñn is budapesti joghallgatƒ lesz. A k³telez¾ jogi tanulmñnyok mellett ùrdekl¾dùse kezdett¾l fogva a t³rtùnelem ùs ezzel ³sszefgg¾ alaptudomñnyok elsajñtýtñsñra irñnyul. Mñr els¾ùves korñban ƒrarendjùben Kerùkgyñrtƒ Ñrpñd hazai mžvel¾dùst³rtùnete heti nùgy, Thorma Kñroly rƒmai ùremtana egy, Horvñth Ñrpñd jogt³rtùneti bevezetùse az oklevùltanhoz egy ƒrñval szerepel, majd a mñsodùven ezeket Wenzel Gusztñv Magyar bñnyajog cýmž el¾adñsa, Kerùkgyñrtƒ t³rtùnelemelmùlete, Thorma numizmatikñja, tovñbbñ Szñdeczky Lajosnak a romñn fejedelemsùgek ùs Erdùly kapcsolataival foglalkozƒ kurzusa egùszýti ki. Felkùszlùse cùltudatos; mñsodùves korñban, jƒval az egyetemi kurzusok megkezdùse el¾tt, 1884. augusztus 6-ñn ýrja egyik levelùben: „beiratkoztam Wenzel bñnyajogi el¾adñsaira is, melyre az ¾srùgi bñnyavñros [Nagybñnya] tisztñn bñnyñszati alapon emelked¾ fejl¾dùse tanulmñnyozñsñnñl okvetlen szksùg van”.[2]

Az egyetemi ƒralñtogatñssal pñrhuzamosan kezdett¾l eljñr a Magyar T³rtùnelmi Tñrsulat ùs az Akadùmia t³rtùnelmi osztñlyñnak lùseire. Szñdeczky ajñnlatñra 1883 decemberùben az el¾bbi tagjñvñ vñlik. Megùlhetùse biztosýtñsa ùrdekùben r³videsen a Nemzeti Mœzeum k³nyvtñrñnñl napidýjas gyakornoki alkalmazñsùrt folyamodik. Alig mñsfùl hƒnapi „igen heterogùn munkak³r” bet³ltùse utñn 1884. mñjus 19-ùn, Fejùrpataky Lñszlƒ kùrùsùre a k³nyvtñri osztñlyhoz tartozƒ levùltñrba kerl, ahol – mint ýrja – „most [...] kizñrƒlag oklevelekkel ùs t³rtùneti dolgokkal foglalkozom”.[3] A hýrneves diplomatikus Fejùrpataky ùs Sch³nherr k³z³tt ùletre szƒlƒ kapcsolat lùtesl, mely a kezdeti oktatƒ–tanýtvñnyi viszony meghaladñsñval fokozatosan munkatñrsi ùs egymñst k³lcs³n³sen kisegýt¾ barñtsñggñ ùrik.[4]

Az egyetemi hallgatƒ ùs napidýjas mœzeumi gyakornok Sch³nherr nagy akarater¾vel ùs munkakedvvel tanul ùs dolgozik; jƒ munkabeosztñsñnak k³sz³nhet¾en mñr 1884 novemberùben Nagy Imre felszƒlýtñsñra az Anjou-kori okmñnytñr szerkesztùsùben segùdkezik, a Szñzadok szñmñra elkùszýti Th³k³ly Imre ùs Wesselùnyi Pñl mint vetùlytñrsak cýmmel a k³vetkez¾ ùvben megjelen¾ els¾ nagyobb tanulmñnyñt ùs a mùg ugyanabban az ùvben magyar ùs nùmet nyelven kinyomtatott A Margitsziget t³rtùnetùnek vñzlata cýmž ³sszeñllýtñsñt. 1886 els¾ fele „nagybñnyai ùv”: az ekkor elkùszlt, tudomñnyos k³r³kben felolvasott ùs a Turulban megjelent Nagybñnya rùgi pecsùteir¾l cýmž tanulmñnyñval Sch³nherr osztatlan sikert arat, majd a Nagybñnya ùs Vidùke cýmž hetilapban cikksorozata jelenik meg, melyben a Szatmñr vñrmegyei mœzeumegyeslet megalakýtñsñt srgeti, egy mñsik cikkùben pedig a XV. szñzadi Nagybñnya egyhñzi ùs mžvel¾dùsi ùletùbe nyœjt betekintùst.

Tehetsùge ùs szorgalma elismerùsekùnt tanulmñnyai utolsƒ ùvùben (1886–87) a T³rtùnelmi Bizottsñg jel³ltjekùnt ³szt³ndýjjal a bùcsi Institut fr æsterreichische Geschichtsforschungba kerl. Az itt t³lt³tt ùv cùltudatos munkñlkodñsñnak jellemzùsùre az 1886. november 20-i levelùb¾l idùznk: „F¾tantñrgya az intùzetnek a diplomatika, melyet Sickel ad el¾. Egy historikusnak mindenesetre szksùge van diplomatikai ismeretekre, hogy levùltñri kutatñst tehessen.” Sch³nherr nem akar „diplomatikus” lenni, erre a hazai egyetemen ott van Fejùrpataky. A nùmet ùs k³zvetve az osztrñk oklevùltan, amint arra mñr otthon is felhývtñk a figyelmùt, eltùr a magyarorszñgitƒl, ñm az intùzet lñtogatñsa sorñn a tudomñnyñg legkorszeržbb mƒdszereit sajñtýthatja el, s ez egyœttal „lùpcs¾fok az akadùmiai tagsñgra”.[5] Szorgalmasan tanulmñnyozza a bùcsi Udvari Kamara levùltñrñt; itteni kutatñsai eredmùnyekùppen kùs¾bb nùgy k³zlemùnyt jelentet meg a T³rtùnelmi Tñr ùs a Turul hasñbjain.

Bùcsb¾l visszatùrve, 1887. oktƒberi kezdettel ismùt napidýjas gyakornoki ñllñst vñllal a Nemzeti Mœzeumban, s kezdett¾l a levùltñrban dolgozik. R³videsen ùvi 1200 forintos fizetùssel jñrƒ bùcsi ñllami hivatalnoki ñllñst ajñnlanak Sch³nherrnek. A fiatal tudƒs azonban tudomñnyos el¾rehaladñsa ùrdekùben, r³vid habozñs utñn, hñtat fordýt a cseppet sem megvetend¾, tñrsadalmi emelkedùst jelent¾ ajñnlatnak, ùs megmarad az eddigi 600 forintos napidýjasi ñllñsñban. 1887 mñsodik felùt ùs a k³vetkez¾ ùvet k³znapi feladatai elvùgzùse mellett levùltñri kutatñssal t³lt³tte; t³bbek k³z³tt Zñgrñbban is dolgozik. Rùszt vesz a Ragusa ùs Magyarorszñg ³sszek³ttetùseinek oklevùltñra szerkesztùsùben, pecsùttani ùrtekezùseket k³z³l, felmùrùst Nagybñnya nyilvñnos k³nyvtñrairƒl, ùs a magyar k³nyvnyomtatñs t³rtùnetùhez kapcsolƒdƒ cikket jelentet meg. Szorgalmasan kùszl doktori szigorlatñra ùs ùrtekezùsùnek megvùdùsùre. 1889. februñr 23-ñn „ñllamtudori” doktorrñ avatjñk.

Mùg csaknem hat hƒnapot kell vñrnia „mœzeumi levùltñri gyakornokkñ” t³rtùn¾ kinevezùsùre. Nem kis malýciñval ýrja ezzel kapcsolatban: „A levùltñrban most mñr egy napidýjas van alñm rendelve, s Fejùrpataky tñvollùtùben ùn vagyok a f¾n³k!”[6]

K³zbenjñrñsñra ùs ùrdemei elismerùsekùnt a T³rtùnelmi Tñrsulat elhatñrozza, hogy 1889-ben Mñramarosszigeten tartott vidùki gyžlùsùnek meghosszabbýtñsakùnt augusztus mñsodik felùben Nagybñnyñn „partikulñris konventikulumot”, fiƒklùst tart. Ennek megszervezùse Sch³nherre hñrul, aki emellett a nagybñnyai vñrosi levùltñrrƒl is el¾adñst tart. A sikeresen megrendezett nnepùly n³veli Sch³nherr nùpszeržsùgùt, aki ekkor mñr tudatosan kùszl els¾ olaszorszñgi tanulmñnyœtjñra, melyre 1889. december 21. ùs 1890. mñrcius 28-a k³z³tt kerlt sor.

Itñliai tartƒzkodñsñnak legf¾bb ñllomñsai Velence, Bologna, Firenze, Pisa, Livorno, Nñpoly, Palermo ùs f¾kùnt Rƒma. Bñrhol fordult meg, a levùltñrak ùs k³nyvtñrak ñllandƒ lñtogatñsñn kývl mindig mƒdot talñlt arra, hogy megismerkedjùk a vñros ùs a k³rnyùk nevezetessùgeivel; a mœzeumok, kùptñrak ùs templomok lñtogatñsa mellett sok id¾t szñnt az olasz f³ld³n lùpten-nyomon el¾fordulƒ mžemlùkek ùs mñs termùszetž nevezetessùgek megszemlùlùsùre. Kldetùsùnek f¾ cùlja a vatikñni levùltñrban vùgzend¾ kutatñs, s ezen bell f¾kùnt a Mñtyñs kirñly uralkodñsñval ³sszefgg¾ emlùkek feltùrkùpezùse volt. Fraknƒi Vilmos, a Vatikñni Magyar Okirattñr (Monumenta Vaticana) f¾szerkeszt¾je – Sch³nherr kutatñsainak eredmùnyùvel szerf³l³tt elùgedetten – megbýzza ¾t a sorozat VI. k³tetùt fel³lel¾, Mñtyñs kirñly levelezùse a rƒmai pñpñkkal. 1458–1490 cýmž munka sajtƒ alñ rendezùsùvel. A kiadvñny 1894-ben jelent meg, ùs egyhangœ vùlemùny szerint mindenben megfelelt kora k³vetelmùnyeinek.

Sch³nherr id¾k³zben mñr 1890 novemberùt¾l a Magyar K³nyvszemle segùdszerkeszt¾jekùnt dolgozik, egy ùvvel kùs¾bb tagja lesz a Heraldikai ùs Genealƒgiai Tñrsasñg igazgatƒvñlasztmñnyñnak, majd 1892 februñrjñban a tñrsasñg jegyz¾jùvù, utƒbb titkñrñvñ ùs a Turul f¾szerkeszt¾jùvù vñlasztjñk. 1891 nyarñn sajñt k³ltsùgùn, ùvi szabadsñga idejùn Mnchenben kutat. Kùt ùv leforgñsa alatt (1891–1892) kl³nb³z¾ folyƒiratok hasñbjain 14 k³zlemùnye ùs tanulmñnya jelenik meg. Jogosan ýrhatta tehñt a Pesti Naplƒ Sch³nherr¾l: „egyike fiatal tehetsùges t³rtùnùszeinknek”.

Magasra ývel¾ tudomñnyos sikerei erk³lcsi tùren kñrpƒtoljñk mostoha anyagi helyzetùùrt, amelyben mœzeumi tisztvisel¾kùnt teng¾d³tt. Ennek tudatñban keserž kifakadñssal ýrja: „...az ñllam az intùzetek tudomñnyos jellegùnek ignorñlñsñval œgyszƒlvñn kezelùsi hivatal szýnvonalñra akarja sllyeszteni a mœzeumokat, [...] a minisztùrium rñnk vonatkozƒ terveib¾l megtudhattuk, hogy odafent [...] mùg csak azt a javadalmat sem akarjñk megadni, amit a tanñrok ùlveznek. S hagyjñk, hogy diplomñs emberek, szaktudƒsok gyakornoki cýmmel szolgñljanak ùveken keresztl. Ilyesmi csakis Magyarorszñgon lehetsùges, ahol a kùpvisel¾vñlasztñsra milliƒkat dobnak ki, de egynùhñny ezer forintot sajnñlnak az orszñg els¾ tudomñnyos intùzetùt¾l.”[7] Elùgedetlensùgùt nemcsak hozzñtartozƒival osztja meg, hanem egyik mozgatƒjñvñ ùs cselekv¾ rùszesùvù vñlik annak a mozgalomnak, mely a „mœzeumosok” rùszùr¾l Csñky ùs Wekerle minisztereknùl kld³ttsùgileg szorgalmazza tarthatatlan helyzetk rendezùsùt.

Ennek ellenùre az 1892-es esztend¾ Sch³nherr rùszùre a tudomñnyos hýrnùv megalapozñsñnak ùve. Mñtyñs kirñly fiñrƒl, Corvin Jñnosrƒl kùszl¾ monogrñfiñja tervezetùvel ùs ennek kidolgozott els¾ fejezetùvel elnyeri a Bay Ilona ñltal felajñnlott 30 aranyat. A monogrñfia teljes anyagñnak ³sszegyžjtùse cùljñbƒl 1893 nyarñn a kelet-szilùziai Troppau ùs Boroszlƒ k³nyvtñraiban ùs levùltñraiban kutat. Egyes fejezeteinek t³bbsz³r³s ñtdolgozñsa utñn a mž kùzirata 1894 kora tavaszñn nyomdñba kerl. De Sch³nherrt mñr œjabb feladatok vñrjñk.

1893 februñrjñban a T³rtùnelmi Tñrsulat vñlasztmñnyi tagja, ez ùv augusztusñtƒl pedig a Magyar K³nyvszemle ideiglenes, majd tùnyleges f¾szerkeszt¾je lesz. A mœzeumi levùltñr id¾k³zben az ¾ vezetùse alñ kerl, majd 1894 ñprilisñban vùgre kinevezik a Magyar Nemzeti Mœzeum levùltñrnokñvñ. Bevñlasztjñk a Teleki-oklevùltñr XVI–XVIII. szñzadi rùszùnek 2. k³tetùt el¾kùszýt¾ szerkeszt¾bizottsñgba, ahol t³bbek k³z³tt Tagñnyi Kñrollyal dolgozik egytt. A soron k³vetkez¾ legnagyobb feladatot azonban a Szilñgyi Sñndor f¾szerkeszt¾ irñnyýtñsñval megjelen¾ millenniumi A magyar nemzet t³rtùnete jelenti, melynek 1894 oktƒberùt¾l Sch³nherr segùdszerkeszt¾je ùs tñrsszerz¾je. å ýrta a III. k³tetben Az Anjou-hñz ³r³k³sei cýmž, mintegy 250 lapnyi terjedelmž rùszt.

Fejùrpataky ³nzetlen segýtsùge mellett is, aki az ñltala tervezett Zsigmond-kori oklevùltñr meglùv¾ anyagñt Sch³nherr rendelkezùsùre bocsñtotta, e rùsz megýrñsa sok gonddal jñrt; mùg az 1895 oktƒberùben tett olaszorszñgi utazñsa idejùn is ezen dolgozott, ùs ýgy az ùv vùgùre sikerlt befejeznie.

Tudomñnyos alkotƒ munkñssñgñnak elismerùsekùnt 1896 mñjusñban elnyeri a Magyar Tudomñnyos Akadùmia levelez¾ tagsñgñt. A kitntetùst ùrthet¾ ³r³mmel fogadja; tudja, hogy kemùnyen megdolgozott ùrette.

Ebben az id¾ben munkaerejùt a megsokasodott szerkesztùsi feladatok k³tik le. Szilñgyi Sñndor, sœlyosbodƒ betegsùge k³vetkeztùben, az ùv nagy rùszùt gyƒgykezeltetùssel klf³ld³n t³lti, s ýgy az elvñllalt ùs halasztñst nem tžr¾ millenniumi k³tetek szerkesztùse Sch³nherr vñllñra nehezedik. Emellett rñ vñr a Turul ùs a Magyar K³nyvszemle gondozñsa is.

Akadùmiai szùkfoglalƒ ùrtekezùsùnek tùmñjñul a Zsigmond kirñly uralkodñsa els¾ szakaszñt szinte teljesen kit³lt¾ ùs f¾kùnt a Nñpolyi Lñszlƒ nevùhez fžz¾d¾ klf³ldi trƒnk³vetelùsek bemutatñsñt vñlasztja. A korszakkal foglalkozƒ nùmet, francia ùs olasz szakirodalom eredmùnyeinek felhasznñlñsñn alapulƒ ùrtekezùse osztatlan elismerùst kap: „ez az ùn hetem volt” – ýrja haza 1897. ñprilis 5-ùn nem kis bszkesùggel.[8] A k³zelj³v¾ f¾ feladatakùnt az egyetemi magñntanñri kùpesýtùs elnyerùsùt, mñsrùszt kora ifjœsñgñtƒl ùrlelt ñlmñnak – mely 1896 augusztusa ƒta szerz¾dùsi k³telezettsùgùvù is vñlt –: Nagybñnya vñros monogrñfiñjñnak megýrñsñt tžzi ki. Ñm mindkùt irñnyban lassan halad; r³videsen rñ kell d³bbennie, hogy megùlhetùsùnek biztosýtñsa ùrdekùben vñllalt szerkeszt¾sùgi feladatai ùs kl³nfùle bizottsñgi k³telezettsùgei ideje ùs munkaereje nagy rùszùt lek³tik: „Legt¾bb id¾t vesznek igùnybe ezek a disznƒ gyžlùsek.”[9]

Levùltñri munkñssñga sorñn ùveken ñt a kisebb-nagyobb csalñdi levùltñrak ñtvùtelùt intùzi. Ennek ùrdekùben rengeteget levelezik, ùs mùg t³bbet utazik; fogadƒesteken van jelen, politikusok ùs mžvùszek tñrsasñgñban alkalma nyýlik betekinteni az orszñg politikai ùletùnek kulisszñi m³gù is. A lñtottakat ùles elmùvel mùrlegeli, ùs 1898 januñrjñban megñllapýtñsait r³gzýtve ezeket ýrja: „...k³zñllapotaink fent ùs alant teljes romlñsnak indultak [...] egy kis histƒriai szemmel vùgigszñmlñlva az emberisùgnek nagy hatñrk³veit, nem nehùz megjƒsolni a nagy szociñlis forradalmat, mely 20 ùv mœlva, talñn el¾bb is, œj kùpet fog adni a vilñgnak.”[10]

Tudomñnyos cùljai megvalƒsýtñsa ùrdekùben 1897. szeptember 17. ùs oktƒber 15-e k³z³tt Zñgrñb, Velence ùs a dalmñt tengerpart egykori k³zpontja, Zñra levùltñraiban ùs k³nyvtñraiban kutat, ezek eredmùnyekùnt akadùmiai szùkfoglalƒjñt kib¾výti, ùs a k³vetkez¾ ùvben ³nñllƒ fzetben is megjelenteti. Emellett 1898-ban f¾kùnt heraldikai tanulmñnyokat k³z³l, de ugyanebben az ùvben Nagybñnya k³zùpkori t³rtùnetùvel kapcsolatos t³bb alkalmi ³sszegezùse is napvilñgot lñt, mintegy jelezve, hogy szl¾vñrosa irñnti k³telezettsùgeir¾l sem feledkezett meg. Ez ùv nyarñn megjelenik A magyar nemzet t³rtùnete X. k³tete is. „Szùp vñllalkozñs volt – ýrja Sch³nherr –, ùs sok ³r³m³m t³lt benne, de a Zsigmondkori rùsz ýrƒi babùrjain meg a pùnzbeli hasznon kývl a segùdszerkesztùsb¾l nevemre nem sok dics¾sùg hñramlik, inkñbb œgy tekintem, mint az utolsƒ k³teles ñldozatot az ³reg Szilñgyi Sñndorùrt, akir¾l bizony mikor hozzñkezdtnk, nem hittk, hogy meg fogja ùrni a vùgùt.”[11]

êgy tžnik, Sch³nherr okult a k³zelmœlt tapasztalatain, ùs kùpessùgeit a j³v¾ben a tudomñnyos kutatñs terùn szñndùkszik kamatoztatni. Ñm nem ýgy t³rtùnt! Nùmi t³bbletj³vedelem remùnyùben elfogadja a Mœzeumok ùs K³nyvtñrak Orszñgos F¾felgyel¾sùgùnek titkñri munkak³rùt, s ebben a min¾sùgùben ùveken ñt ereje nagy rùszùt szervezùsi kùrdùsekkel fogja lek³tni. 1898. december 16-i levelùben ýrja: „...dolgaim nemhogy fogynñnak, hanem œgy n¾nek, mint a lavina, s attƒl fùlek, hogy egyszer csak maguk alñ fognak temetni.”[12] A kývlñllƒ ùveken ñt err¾l a bels¾ tusñrƒl mit sem sejt, mert kisebb horderejž feladatainak pùldñsan eleget tesz. S¾t, r³videsen benyœjtja az egyetemre magñntanñri kùpesýtùse irñnti kùrelmùt, ùs kùszl mñsodik rƒmai hivatalos kikldetùsùre. Ez alkalommal az Akadùmia Forster Gyula ùs Scitovszky Jñnos nevùre alapýtott 1300 koronñs dýjñval utazik. 1899. januñr 28. ùs mñjus 18. k³z³tt Firenzùben ùs f¾kùnt Rƒmñban kutat. Visszatùrve ñtveszi a Szilñgyi Sñndor halñlñval gazdñtlannñ vñlt Magyar T³rtùnelmi Ùletrajzok szerkesztùsùt, majd 1899. jœlius 31-ùn rùszt vesz a Pet¾fi halñlñnak 50. ùvfordulƒja alkalmñbƒl szervezett segesvñri, illetve fehùregyhñzi nnepsùgeken. Ezek vùgùn elýtùl¾en nyilatkozik a kormñnyhoz k³zel ñllƒ k³r³k sovùn magatartñsñrƒl: „egùszen kñr volt Bathñnak s azutñn a banketten egy csomƒ b¾sz magyarnak provokñlni” a nemzetisùgeket.[13]

F¾felgyel¾sùgi titkñri tisztsùgùben a szñzadfordulƒ ùveiben rùszt vñllal az orszñg egùsz terletùt ñtfogƒ vidùki mœzeumi ùs k³nyvtñri hñlƒzat szervezùsùben. Foglalkozik az aradi, temesvñri, szatmñri, mñramarosszigeti ùs nagybñnyai mœzeumokkal ùs k³nyvtñrakkal is. Tudomñnyos kutatñsokra azonban alig jut ideje. 1900. szeptember 28-i levelùben ýrja: „...tegnapel¾tt t³lt³ttem be a 36. ùvet, s bizony nem merek mùrleget csinñlni erk³lcsi ùs anyagi aktývñim ùs passzývñimrƒl, mert fùlek, hogy nem lennùk megelùgedve.”[14] Ùveken ñt a nagyobb fizetùssel jñrƒ igazgatƒ-¾ri kinevezùsùt vñrja, mely lehet¾vù tennù szñmñra, hogy szerkeszt¾i ùs mñs adminisztratýv jellegž munkñi egy rùszùt¾l megszabaduljon. „...soha sem fñjlaltam jobban, mint mostanñban, hogy aktagyñrtñssal ùs lùsezùssel kell elfecsùrelnem a drñga id¾t, melyet oly szùpen hasznñlhatnùk fel tudomñnyos feladataim teljesýtùsùre.”[15] 1901. november vùgi soraibƒl idùztnk, de e kùrdùs leveleinek vissza-visszatùr¾ f¾ motývumñvñ vñlt.

Ez ùv vùgùn a budapesti tudomñnyegyetemen megszerzi az egyetemi magñntanñri kùpesýtùst. Els¾ egyetemi el¾adñsñt 38. szletùse napjñn, 1902. szeptember 26-ñn tartja. Kurzusa tùmñjakùnt Magyarorszñg t³rtùnetùnek az Ñrpñd-hñz kihalñsñtƒl a mohñcsi vùszig (1301–1526) terjed¾ korszakñt vñlasztja. El¾adñsai el¾kùszýtùsùre rengeteg energiñt fordýt. Bizonysñg erre az a nùgyk³tetes, csaknem 1500 lapnyi kùzirat, amely el¾adñsainak sz³vegùt ùs jegyzetanyagñt tartalmazza.[16] El¾adñsait az els¾ fùlùvben 38–52 hallgatƒ el¾tt tartotta; kezd¾ tanñr lùtùre ez semmikùppen sem lekicsinyelhet¾ szñm. Els¾, bevezet¾ el¾adñsñnak sz³vegùt egyùbkùnt Magyarorszñg 1301-ben cýmmel nyomtatñsban is megjelentette.

Egyetemi el¾adñsainak folytatñsñra csupñn 1903 ¾szùn kerlt sor. Id¾k³zben a Franklin Tñrsulatnñl szerz¾dùst k³t a XIV–XV. szñzadi vilñgt³rtùnelem megýrñsñra, ùs Nagybñnya monogrñfiñjñhoz gyžjti az adatokat, majd harmadszor is Rƒmñba utazik, ahol a Nemzetk³zi T³rtùnelmi Kongresszus 1903. ñprilis 2–9. k³z³tt zajlƒ munkñlatain vesz rùszt. Ezt a klf³ldi utazñsñt egy Corvin-kƒdex felfedezùse teszi emlùkezetessù: „..ñprilis 6-ñn a Casanate k³nyvtñrba, a kongresszus tiszteletùre rendezett kiñllýtñs megtekintùsùre ùs tanulmñnyozñsñra mentem el [...]. A kiñllýtñs utolsƒ el¾tti tñrlƒjñban a XIV. ùs XV. szñzadi miniatžr³s kùziratok k³z³tt egy hatalmas mùretž kƒdex vonta magñra figyelmemet, s mikor azt szemgyre vettem, cýmerùben enyùszetnek indulva, de mùg elùggù kivehet¾leg a Corvin kƒdexek cýmereinek jellemz¾ týpusñt ismertem fel. [...] A kùzirat termùszetrajzi ùs orvosi k³nyv, fvek, ñllatok, ñsvñnyok leýrñsñval ùs kùpeivel, ùs azoknñl, amelyek Magyarorszñgon is el¾fordultak, valaki oda ýrta magyar nevket.[...] Corvin kƒdex, mely egyszersmind magyar nyelvemlùk is, unikum.”[17]

Rƒmñbƒl visszatùrve ùjt-napot kihasznñlva a Franklin Tñrsulattal k³t³tt szerz¾dùse teljesýtùsùn fñradozik, de r³videsen rñ kell d³bbennie, hogy a munkñval nem sikerl id¾re elkùszlnie. Barñtai k³zbenjñrñsñra a kiadƒvñllalat „minden akadùkoskodñs nùlkl kiengedte az obligñciƒbƒl”. A k³tet megýrñsñt Csuday Jen¾ vette ñt; benne a Sch³nherr ñltal megýrt fejezet A magyarorszñgi renaissance cýmmel az ¾ neve alatt jelent meg. A minden kudarcñra hatvñnyozottan ùrzùkeny Sch³nherrt az eset idegileg sœlyosan megviselte, ùs orvosai srgetùsùre 1903 jœliusñban a Grñc melletti Judendorfba utazik gyƒgykezelùsre. Innen visszatùrve elfoglaltsñgain akar lazýtani, ùs r³videsen lemond a Magyar T³rtùnelmi Ùletrajzok szerkesztùsùr¾l. Pekñr Gyula Mñtyñs ùs Beatrix cýmž drñmñja rùvùn, melyhez a szerz¾ az ¾ Corvin Jñnos-monogrñfiñjñt vette alapul, a dicsùret Sch³nherrnek is kijut, s ez œjabb munkñra sarkallja. Az ñltala felfedezett Corvin-kƒdexr¾l ýrott ismertetùsùt sajtƒ alñ rendezi, ùs megœjult akarattal Nagybñnya monogrñfiñjñnak megýrñsñra ³sszpontosýt. A szñzadokon ñt elveszettnek hitt nagybñnyai XIV. szñzadi nyolcsz³gž nagy pecsùtnyomƒ napfùnyre kerlùse utñn œjraùrtùkeli kezd¾ t³rtùnùsz korñban ýrt ismertetùsùt: megjelenùse utolsƒ nagy kutatƒi sikerùt ùs elùgtùtelùt jelentette.

Egyre n³vekv¾ szñmban vñllalt tudomñnyos feladatai amœgy is gyenge szervezetùt szerf³l³tt igùnybe vettùk, egùszsùgùt alññstñk. 1906 ñprilisñban kiœjul szinte ùvtizede kýsùrt¾ gùgebaja, nyñron pedig ideggyengesùgùt kùnytelen Bñrtfñn kezeltetni. A javulñs azonban csak lñtszƒlagos, ùs mùg ùv vùge el¾tt sœlyos betegen idegszanatƒriumba kerl, ahonnan 1907 pnk³sdjùn hazaviszik Nagybñnyñra. A szl¾i hñzban kissù megnyugszik, ³nbizalma is visszatùr. Ideiglenes nyugdýjazñsi kùrelmùt szemùlyesen viszi fel a minisztùriumba, de egy kismùretž agyvùrzùs 1907. december 27-ùn vùgleg ñgyhoz k³ti, ùs 1908. mñrcius 24-ùn, ugyanazon a napon, amelyen ikertestvùre mùg 1865-ben meghalt, az ¾ ùlete is vùget ùrt.

A k³zlemùnynk elejùn jelzett nnepsùggel pñrhuzamosan ùdesanyja kiadñsñban vaskos k³tet jelent meg.[18] Ennek bevezet¾jekùnt k³z³lt ùletrajza fggelùkekùnt Morvay Gy¾z¾ ³sszeñllýtotta Sch³nherr mžveinek jegyzùkùt. A k³nyvek, tanulmñnyok, cikkek puszta felsorolñsa is Sch³nherr ama termùkenysùgùr¾l tanœskodik, mely m³g³tt magas intenzitñssal vùgzett ƒriñsi munka ñllott. Ùletelve kora ifjœsñgñtƒl: „munka az ùlet, ùs csak az ùl, aki dolgozik ùs ebben ³r³mùt leli; a tùtlensùg, a semmittevùs egy neme a vùgfeloszlñsnak”. Ezt kiegùszýtve sz³gezi le kùs¾bb: „Nem a munka teszi t³nkre az ember idegzetùt, hanem amit elvñllal ùs nem býr elvùgezni.”[19]

Fiatalkori munkñi egy rùszùt Dùcsùnyi Gyula ñlnùv alatt k³z³lte. Alkotñsi periƒdusñnak kezdeti szakaszñn, k³zvetlen k³rnyezete sugallatñra, sokat foglalkozott a nùvmagyarosýtñs gondolatñval. Elgondolñsa szerint œj csalñdnevekùnt anyai ñgon ³r³k³lt birtokuk, Dùcsùny helynevùt vette volna fel. D³ntùsùt nem kevùs bels¾ vývƒdñs el¾zte meg: a nùvmagyarosýtñsban, amint azt egyik levelùben lesz³gezi, „...a svindlinek egy nemùt kezdem lñtni – pedig roppant utñlom a svindlirozñst – inkñbb semmi se legyen bel¾lem, hogysem bñrmi kis szùdelgùs œtjñn haladjak el¾re”.[20]

A nùvvñltoztatñs kùrdùse ezzel lekerlt a napirendr¾l. A tudomñnyos munkñt illet¾ ñllñsfoglalñsñt is ebben a periƒdusban hatñrozta meg: „A tudomñny igazñn vùve sohasem lehet eszk³z, csak cùl.”[21] Ùletmžve bizonyýtja, hogy ezen egy jottñnyit sem volt hajlandƒ vñltoztatni.

Sch³nherr nem volt szobatudƒs; minden ùrdekelte, ami k³rl³tte vagy szerte az orszñgban t³rtùnt, mindenr¾l megvolt a sajñt vùlemùnye, s ezt nem is rejtette vùka alñ. Ñllýtñsunk igazolñsñra hñrom, lñtszƒlag kl³nb³z¾ jellegž megñllapýtñsñt idùzzk, ezek azonban ³sszessùgkben az ember ùs ezñltal az ùletmž helyesebb megùrtùsùhez segýtenek hozzñ.

Jeleztk mñr, hogy Sch³nherr mùg a szl¾i hñzban k³zel kerlt a zenùhez. Ùlete vùgùig sem hagyta abba a zongorñzñst, ùs emellett rendszeres opera- ùs hangverseny‑lñtogatƒ volt. Zenùr¾l vallott nùzeteib¾l kl³n tanulmñny is kikerekedhetne, most azonban csupñn a Liszt Ferencr¾l 1886 augusztusñban, k³zvetlenl a zeneszerz¾ halñla utñn ýrott soraibƒl idùznk: „Legfñjdalmasabban esik azonban az a megmagyarñzhatatlan k³z³ny, az a hideg egykedvžsùg, amellyel a magyar sajtƒ a legnagyobb magyar zenùsz halñlñt fogadta. Hñt annyira jutottunk, hogy magyarñzni kell azoknak, akik nñlunk a k³zvùlemùnyt csinñljñk, ki volt Liszt Ferenc? Hñt olyan t³rpe a nemzedùk, hogy az ƒriñsban csak azt lñtja, ami benne k³z³s, a hibñkat? Liszt Ferenc halva fekszik: a lñngelmùk legnagyobbika, min¾t csak egy nagy szñzad felmutathat, megszžnt ùlni; a szellemƒriñs, min¾h³z hasonlƒt e nemzedùk nem lñtott, kid¾lt; s mikor ez a vilñgnagysñg, aki egùsz ùletùben magyarnak vallotta magñt, a ravatalon fekszik, ez a nemes, bszke magyar nùp, ahelyett hogy gyñszba borulna, k³z³ny³sen vñllat von, s szemùre veti a halottnak, mint szemùre vetette az ùl¾nek annyiszor, hogy nagysñgñval nem tudott megfùrni a mi kicsinyesked¾ k³reinkben. Aztñn k³veteljk, hogy kultœrnùpnek tartsanak bennnket. Az, a tñblabýrñk ùs rip¾k falusi dzsentrik nùpe, amelyik egy cigñnyprýmñst t³bbre becsl a zongora kirñlyñnñl!”[22]

êgy vùlhetn¾k, hogy ez a keserž kifakadñs csupñn az ùlet forgatagñban helyùt keres¾ ifjœ Sch³nherr villñmlñsa. A mennyd³rgùst kivñltƒ tñrsadalmi feszltsùg azonban ùlete egùsz korszakñt vùgigkýsùri, ùs ùrzùkeny baromùterhez hasonlƒan el¾re jelzi a bek³vetkez¾ vñltozñsokat. 1898-bƒl valƒ „el¾rejelzùsùt” idùztk mñr. Hat ùvvel kùs¾bb, az orszñgot megrñzƒ els¾ nagyszabñsœ ñltalñnos vasutassztrñjk alkalmñval mùg tanñcstalanul ñll: „Ami magñt a sztrñjkot illeti, az ember nem tudja, hogy mit kñrhoztasson inkñbb, a sztrñjkolƒk vakmer¾sùgùt, vagy a kormñny gyalñzatos viselkedùsùt, amivel a vasutasokat a sztrñjkba kergette, ùs a vaksñgñt, amivel a neki jƒ el¾re bejelentett mozgalmat nagyra n¾ni engedte.”[23] A kùp mùg elmosƒdott, de nùhñny hƒnap mœlva, amikor az olasz munkñsok szeptemberi nagy csatñjñt Velencùben ùli ñt, mñr ismùt a j³v¾be lñt Sch³nherr: „åk csak meg akartñk mutatni, hogy mekkora er¾ van bennk. Tùnyleg nem trùfadolog, ha a munkñsvilñg felmondja a szolgñlatot, ùs ha fegyverre kerl a dolog, hamar kùsz a szociñlis forradalom. [...] Ez a kùt nap œgy tžnt fel el¾ttem, mint egy kùp a j³v¾b¾l – ha majd kenyùrt³rùsre kerl a dolog az urak ùs a munkñsosztñly k³z³tt.”[24]

Mindezek ellenùre Sch³nherr nem volt forradalmñr, mùg csak azt sem ñllýthatjuk, hogy az ñltala meglñtott ferdesùgeket k³vetkezetesen mindig balrƒl býrñlta volna. Amikor 1901 oktƒberùben Nagybñnyñn az orszñggyžlùsi kùpvisel¾vñlasztñson az ellenzùknek sikerlt megbuktatnia a kormñny jel³ltjùt, ¾ „csiszlik uralomrƒl” beszùlt, ùs ennek k³vetkezmùnyekùnt az „intelligencia supremñciñjñnak” elvesztùsùt¾l fùlt. Ez azonban nem gñtolta meg abban, hogy a nagy horderejž kùrdùsekben tisztñn lñsson, hogy t³rtùnelmi ³sszefggùsben a magyar–romñn egyvù tartozñs eszmùje mellett is pñlcñt t³rj³n. Nagybñnya termùszetes k³zpontja annak a vidùknek, „...melyet az avasi, gutini ùs ilosvai výzvñlasztƒ gerincek hatñrolnak, melynek bñnyamžvel¾, hegylakƒ nùpessùgùt, magyart ùs romñnt szñzados ³sszetartozñs hagyomñnyai fžzik egyvù”, s „az ³sszetartozñs ùrzetùt nem szntetheti meg semmifùle hatalom”.[25]

3. Ùletpñlyñjñnak felvñzolñsa sorñn elùg sokszor esett szƒ a szerkeszt¾ Sch³nherr-r¾l. A mindig pontos szerkeszt¾r¾l, szerkesztùsi elveir¾l hosszasan lehetne ùrtekezni, de terjedelmi okok miatt err¾l le kell mondanunk. Egyetemi magñntanñri tevùkenysùgùr¾l is csupñn annyit kell lesz³geznnk, hogy amikor 1904 ùs 1905 ¾szùn ismùt katedrñra lùp, kezdeti sikerei mñr nem folytatƒdnak. Ezt azonban feledtettùk azok az eredmùnyek, amelyeket a mœzeumok ùs k³nyvtñrak szervezùse k³rl elùrt.

A mœzeumok feladataival kapcsolatos elkùpzelùsùt mùg fiatal korñban papýrra vetette. Megalakulñsuk felù az els¾ lùpùs, vùlemùnye szerint, a mœzeumegyletek megszervezùse. Az egyletek f¾ feladata a mœlt emlùkeinek gyžjtùse, ñsatñsok rendezùse ùs a mžemlùkvùdelem. Tudomñnyos jellegket mindenkùppen meg kell ¾riznik. A mœzeumoknak legyen t³rtùnelmi, termùszetrajzi ùs nùprajzi rùszlegk, jƒl felszerelt k³nyvtñruk, s mindezt tegyùk hozzñfùrhet¾vù a tanulni vñgyƒ nagyk³z³nsùg szñmñra is. Mñsokkal egytt vallja, hogy „minden elpusztult mžemlùkkel t³rtùnelemk³nyvnk egy-egy lapja megy veszend¾be, s minden k¾vel, melyet egy k³zùpkori ùpletr¾l let³rnk, egy-egy sorñt t³r³ljk ki t³rtùneti hagyomñnyainknak”.[26] Oly frissek, ma is ùrvùnyesek ezek a megñllapýtñsok, mintha napjainkban vetettùk volna papýrra! A feladatok felsorolñsñn tœlmen¾en Sch³nherr mozgƒsýtott is. A Szatmñr vñrmegyei k³z³ny³seknek szemkre vetette: „Ha a tatñrjñrñs korñbƒl szñrmazƒ apai tisztes templomba belet a villñm, valƒszýnžleg teljes nyugalommal fogjñk szemlùlni, hogyan romboljñk le, mint ahogy leromboltñk ùs szùthordtñk a szatmñri, k¾vñri ùs szinùri vñrakat.”[27]

Az elveken ùs nyilatkozatokon tœlmen¾en Sch³nherr szemùlyes pùldaadñsñval is el³l jñrt. Nagybñnya legjelent¾sebb k³zùpkori mžemlùkùnek helyreñllýtñsa ùrdekùben A nagybñnyai Szent-Istvñn templom maradvñnyai cýmž tanulmñnyñrƒl sajñt k³ltsùgùn kl³nnyomatot kùszýttet, ùs az ýzlùses klsejž fzetb¾l 200 pùldñnyt ad ñt a vñrosi tanñcsnak azzal a kùrùssel, hogy a befolyƒ ³sszeget az Istvñn-torony stýlszerž restaurñlñsñra fordýtsñk.[28] A helyreñllýtñs terveit az orszñg leghozzñùrt¾bb szakembereivel kùszýttette el, majd a munkñlatok befejezùse utñn az ¾ megsz³vegezùsùben emlùktñbla kerlt a torony falñra. A Nagybñnyai Mœzeum 1904-ben t³rtùnt megnyitñsñban ùs ezt megel¾z¾en a Nagybñnyai Mœzeumegyeslet megszervezùsùben Sch³nherr elùvlhetetlen ùrdemeket szerzett, s ennek elismerùsekùnt az egyeslet eln³ki tisztsùgùt ùlete vùgùig ¾ t³lt³tte be. A Mœzeum megnyitñsa el¾tt a kiñllýtñs rùszletes tervùt ¾ ñllýtotta ³ssze, s mùg a szekrùnyek mùreteit ùs formñjñt is ¾ hatñrozta meg.[29]

A nagybñnyai k³zk³nyvtñrakrƒl k³z³lt ùrtekezùsùben a helyi viszonyokat mùrte fel, de ùrtùkýtùletùt az orszñgos eredmùnyekhez ùs k³vetelmùnyekhez igazýtotta. Nagy fontossñgot tulajdonýtott az iskolai k³nyvtñraknak, gazdagsñguk vagy hiñnyos voltuk ugyanis a tanñrok ùs diñkok munkñjñra egyarñnt kihatott. Orszñgos viszonylatban býrñlta ezek szegùnyes ellñtottsñgñt: a k³nyvek vñsñrlñsa esetleges volt, k³vetkezùskùnt ùpp a tananyag elmùlyýtùsùhez szksùges alapvet¾ mžvek hiñnyoztak. Ýgy „a k³nyvtñr elveszti gyakorlati jelent¾sùgùt, s csak arra valƒ lesz, hogy szñmadñsñval az ùvi ùrtesýt¾ben dýszelegjen” – ýrta. Az ifjœsñgi k³nyvtñrnak sem „a szƒrakoztatñs a f¾feladata, hanem hogy az ifjœsñg nevelùsùt befejezze, ¾ket az ùlet szñmñra el¾kùszýtse”. A kaszinƒk ùs kl³nfùle egyletek k³nyvtñraiban – Sch³nherr elkùpzelùse szerint – az alapvet¾ tudomñnyos jellegž mžvek k³telez¾ jelenlùte mellett a mžvùszeti ùs szùpirodalmi alkotñsok k³zl csak azoknak van lùtjogosultsñguk, amelyek nevelnek. Ezùrt „ne býzzuk a vùletlenre ùs a k³nyvtñrosokra k³nyvtñraink gyarapýtñsñt, [...] alakýtsunk k³nyvtñri bizottsñgot, melynek feladata volna a k³nyvtñr tervszerž gyarapýtñsñt eszk³z³lni”.[30]

Ùlete legnagyobb rùszùt mint levùltñros ùs tudomñnyos kutatƒ a levùltñrakban t³lt³tte. Kora nùzeteit magñùvñ tùve, a levùltñri munka legfontosabb feladatñnak a „Colligite fragmenta, ne pereant” (Gyžjtsùtek ³ssze a maradvñnyokat, hogy el ne vesszenek) elv maradùktalan ùrvùnyesýtùsùt tekinti. Ennek a jegyùben ismerteti a kezelùse alatt ñllƒ Nemzeti Mœzeumi Levùltñr 1902-ben hozzñvet¾legesen 450 000 oklevelet szñmlñlƒ anyagñt, mely elgondolñsñnak megfelel¾en t³rzsanyagra ùs a csalñdi levùltñrak rùszlegùre oszlik. A t³rzsanyag f¾ rendezùsi elve a kronolƒgia, mýg a csalñdi levùltñrakra d³nt¾ ùrv a proveniencia, s az id¾rendet csak ezen bell juttatja ùrvùnyre.[31]

Levùltñrosi ùs kutatƒi min¾sùgùben Sch³nherrt az oklevùlkiadñs is sokat foglalkoztatta. Jeleztk mñr azokat az ilyen irñnyœ vñllalkozñsokat, melyek el¾kùszýtùsùben vagy szerkesztùsùben k³zremžk³d³tt. Ezen tœlmen¾en is azonban – f¾kùnt 1895 el¾tt – t³bb gyžjtemùnyr¾l ùs oklevùlkiadvñnyrƒl k³z³lt ismertet¾t. Eme ýrñsok k³z³s vonñsa Sch³nherrnek az a szinte mñr cs³k³ny³ssù vñlƒ kùrelme, mellyel œjabb ùs œjabb oklevùlkiadvñnyok megjelenùsùt srgeti. Nagyon hasznosnak vùli tehñt a kismonogrñfiñk mellùkletekùnt napvilñgot lñtƒ okmñnytñrakat, de indokoltnak vallja az ³sszegyžlt anyag k³zlùsùt mùg az esetben is, ha az nem ñll szoros ³sszefggùsben a dolgozat tñrgyñval, mert „vùtkes mulasztñs volna a fñradsñggal ³sszegyžjt³tt adatok bñrmi kis rùszùt [...] haszontalanul fùlredobni”.[32] Az ³nñllƒ oklevùltñrnak Sch³nherr szerint „mindazt fel kell ³lelnie, a nevezetesebbeket egùsz terjedelemben, a kevùsbù fontosakat ùs a mñr ismerteket kivonatban”, ami a „codex” kitžz³tt tematikñjñhoz tartozik.[33]

Oklevùlkiadƒi munkñssñgñnak kùtsùgkývl legmaradandƒbb ùrtùke a Vatikñni Magyar Okirattñr sorozatñban megjelent ùs ñltala sajtƒ alñ rendezett VI. k³tet. A sorozat szerkesztùsi elvei, a „mindent vagy semmit” eleve adottak; ezen a mñr Fejùrpataky ñltal is meghaladott elkùpzelùsen ùs gyakorlaton Sch³nherr nem tud vagy talñn nem is ƒhajt vñltoztatni. Kiadñsñnñl bevallottan is kett¾s feladatot kývñn teljesýteni: „el¾sz³r az eddig k³z³lt leveleket a mùg ismeretlenekkel kiegùszýteni, mñsodszor a rùgebbi k³zlùseket a rendelkezùsre ñllƒ legjobb forrñsok alapjñn emendñlni, illet¾leg az œj, teljes gyžjtemùny k³zzùtùtelùnùl a lehet¾ legjobb, leghitelesebb forrñsokat tenni a k³zlùs alapjñvñ”.[34] A k³tet Mñtyñs kirñlynak a pñpñhoz kld³tt 112 levelùt ùs 97 pñpai brùvùt, ³sszesen 209 iratot tartalmaz; ezek k³zl 66 ebben a k³tetben lñtott el¾sz³r napvilñgot. A Sch³nherr ñltal ³sszeñllýtott, mñr idùzett bevezet¾b¾l az ùrdekl¾d¾ tudomñst szerezhet a forrñskùnt felhasznñlt oklevùlk³zlùsekr¾l, a felkutatott forrñsok jellegùr¾l, ¾rzùsi helykr¾l, valamint a k³tetben ùrvùnyesýtett k³zlùsi elvekr¾l. Nem csoda tehñt, hogy a k³tet megjelenùsùt a korabeliek nagy elismerùssel fogadtñk.

Tudomñnyos munkñssñgñnak kezdeti szakaszñn – amint erre a Szñzadok -Y L-szignƒval jelzett nekrolƒgýrƒja (Szñdeczky Lajos?)[35] is talñlƒan utalt – Sch³nherr Gyula ùrdekl¾dùse a magyar heraldika ùs genealƒgia, valamint a hazai k³zùpkori mžvel¾dùst³rtùnet kùrdùsei felù irñnyult, ùs ezekre kùs¾bbi korszakñban is vissza-visszatùrt.

Heraldikai, genealƒgiai ùs pecsùttani k³zlemùnyeit olvasva mindenekel¾tt szerz¾jk roppant ismeretanyaga, jƒ megfigyel¾ ùs ñltalñnosýtƒ-elvonatkoztatƒ kùszsùge ùs t³rekvùse ragad meg. Amikor egy ñltala felfedezett kassai formulñsk³nyv alapjñn a II. Ulñszlƒ korabeli 30 cýmereslevùl[36] szñmñt œjabb nyolccal egùszýti ki, Sch³nherr nem elùgszik meg a cýmerek puszta leýrñsñval, hanem egykori tulajdonosainak a XV–XVI. szñzad fordulƒjñn jñtszott k³zùleti szerepùre vonatkozƒ fontos adatokat is k³z³l. Mñs alkalommal sz³vegelemzùs alapjñn figyel fel arra, hogy Zsigmond uralkodñsa idejùn a magyar kirñlyi ùs a birodalmi kancellñria nem volt teljesen szùtvñlasztva: 1415 els¾ felùb¾l ugyanazon cýmerfest¾t¾l hñrom armñlis ismeretes. Miniñtoruk – mint ýrja – „kivñlƒ mžùrzùket ùs heraldikai iskolñzottsñgot ñrul el”.[37] Egy Mñtyñs korabeli cýmerlevùl bemutatñsakor Sch³nherr a szakirodalomban els¾kùnt igyekszik a korszakra ùrvùnyes heraldikai ismùrveket meghatñrozni. Tette annñl merùszebb, mivel a jelzett korbƒl a cýmerlevelek heraldikai ritkasñgszñmba mennek.[38]

Pecsùttani k³zlemùnyei k³zl mind mƒdszertani, mind kidolgozñs tekintetùben Nagybñnya k³zùpkori pecsùteir¾l k³z³lt tanulmñnyai emelkednek ki, de kùtsùgkývl emlýtùst ùrdemel a Zsigmond kirñly leñnyñnak pecsùtk³lcs³nzùsi eljñrñsñt elemz¾ ýrñsa is.[39]

A nagybñnyai nyolcsz³gž pecsùtr¾l kùszlt els¾ tanulmñnya megýrñsakor (1886) Sch³nherr egyetlen, viszonylag ùpen fennmaradt lenyomat alapjñn rekonstruñlta annak ³sszes elemeit. Rendkývli formñjñnak ùs nagysñgñnak mùltñnylñsa mellett felhývta a figyelmet az egykori vùsn³k magas mžvùszi szýnvonalñra. Alkotƒjñban a korabeli ³tv³sipar els¾rendž mesterùt tiszteli. Az 1904-ben megtalñlt eredeti pecsùtnyomƒ Sch³nherr egykori k³vetkeztetùseit mindenben igazolta,[40] a tipñriumrƒl kùszlt leýrñsa pedig t³m³rsùgùben ùs plaszticitñsñban bñrmilyen pecsùttani munka iskolapùldñja lehet.[41]

Mžvùszett³rtùneti ýrñsai k³zl kiemelked¾ alkotñs A nagybñnyai Szent-Istvñn templom maradvñnyai cýmet visel¾ k³zlemùnye. Az Anjouk uralkodñsa idejùn fontos gazdasñgi szerepet bet³lt¾ bñnyavñros, akkori nevùn Asszonypataka (Rivulus Dominarum) kezdeti fejl¾dùsùr¾l ùs templomñnak ùpýtùsi szakaszairƒl nagyon kevùs ýrñsos adat maradt az utƒkorra. A hiñnyon Sch³nherr œgy segýt, hogy a vñros fejl¾dùsùt ùs a templomùpýtùs kùrdùsùt szoros ³sszefggùsben tñrgyalva a rùgùszeti ùs ùpýtùszeti maradvñnyok felhasznñlñsñval, a k³zùpkori Nagybñnyñrƒl olyan elkùpzeltet¾ erejž kùpet fest, amelyet mñig sem sikerlt meghaladni.[42]

Ma is ùlvezetes olvasmñny az a mžvel¾dùst³rtùneti k³zlemùnye, melyben a rƒmai Casanate K³nyvtñr Corvin-kƒdexùt dolgozza fel. A kƒdex felfedezùse k³rlmùnyeinek ismertetùse utñn ennek pontos bibliogrñfiai leýrñsñt adja, majd lùpùsr¾l lùpùsre haladva, kalandregùnybe ill¾ izgalmassñggal, a kronolƒgia, heraldika, miniaturisztika ùs mñs alaptudomñnyñgak mƒdszereinek ùs ismeretanyagñnak igùnybevùtelùvel derýti ki, hogy a szƒban forgƒ kƒdex egykoron Vencel cseh kirñly tulajdonñban volt ùs 1469 utñn kerlt Hunyadi Mñtyñs k³nyvtñrñba. Innen k³lcs³nzùs rùvùn juthatott valamelyik Buda k³rnyùki Pñlos-rendi kolostorba, majd tisztñzatlan k³rlmùnyek k³z³tt, mùg 1546 el¾tt olasz f³ldre kerlt. El¾bb azonban a szerzetesek a kƒdex lapjai k³zù mùg kùt latin nyelvž orvosi receptet iktattak be, ùs 87 sz³vegkùp f³lù egyazon kùz megfelel¾ magyar nyelvž bejegyzùst tett; ezñltal a kƒdex mžvel¾dùst³rtùneti ùrtùke megkùtszerez¾d³tt. Neves nyelvùszek ùs botanikusok vùlemùnyùnek ùs segýtsùgùnek felhasznñlñsñval Sch³nherr a kƒdex nyelvt³rtùneti ùs botanikai jelent¾sùgùre is fùnyt derýt, ùs lesz³gezi, hogy a kƒdex rùvùn „k³zùpkori nyelvkincsnk jelentùkeny szaporodñsa mellett e nyelvemlùk segýtsùgùvel a magyar botanika szñmos kifejezùsùt majdnem szñz ùvvel korñbbi forrñsra vezethetjk vissza”.[43]

Kùziratos hagyatùkñnak tanœsñga szerint Sch³nherr tervezte t³bb k³zùpkori mžvel¾dùst³rtùnettel kapcsolatos ³sszefoglalƒ munka megýrñsñt is. Mñtyñs kirñly k³nyvtñrñrƒl ýrandƒ munkñja el¾kùszletekùnt ³sszegyžjt³tte ùs rendezte a tñrgyra vonatkozƒ irodalmat, lemñsolta a klf³ld³n talñlhatƒ Corvinñk azonosýtñsñval, megvùtelùvel vagy kicserùlùsùvel kapcsolatos iratokat, ebben az gyben szemùlyesen is levelezett, ùs ³sszeñllýtotta a kl³nb³z¾ orszñgok k³nyvtñraiban talñlhatƒ Corvinñk jegyzùkùt. A magyar k³nyvt³rtùnet tùmak³rùvel kapcsolatban gazdag bibliogrñfiai anyagot gyžjt³tt, ebbe f¾kùnt a Magyar K³nyvszemle hasñbjain megjelent, a XIV–XVII. szñzadi k³nyvmñsolƒkrƒl, k³nyvtñrakrƒl ùs ¾snyomtatvñnyokrƒl szƒlƒ cikkeket ùs tanulmñnyokat csoportosýtotta. Elkùszýtette a k³zùpkori Magyarorszñgra vonatkozƒ krƒnikñk ùs krƒnikñsok jegyzùkùt. Tervei k³z³tt kl³n tùma volt a miniatžr³k ùs miniatžrfest¾k t³rtùnete a XVII. szñzadig. Az ezekre a tùmñkra vonatkozƒ hagyatùka 15 k³tetre rœg.[44] Csak sajnñlhatƒ, hogy a pñlyñja derekñn elhunyt t³rtùnùsznek nem adatott meg tervei megvalƒsýtñsa.

Figyelemre mùltƒk Sch³nherrnek a tñrsadalom- ùs politikat³rtùnettel kapcsolatos nùzetei is. „A t³rtùnelem – sz³gezi le – ñltalñnosýt; az egyùn sajñtos vonñsaiban faji tulajdonsñgokat lñt, egymñstƒl lñtszƒlag tñvol ñllƒ tùnyek ùs jelensùgek k³z³tt a t³rvùnyszeržsùg ³sszek³t¾ kapcsñt keresi, s mindentt az ³sszesnek gùniuszñt lñtja nyilatkozni.”[45] A t³rtùnelmi t³rvùnyszeržsùg tùteles kifejezùsùvel mñsutt nem talñlkozunk, de ùlete vùgùig a 23 ùves korñban papýrra vetett fenti elvekhez ùs k³vetelmùnyekhez igazodik. Az esemùnyek hñtterùben ok ùs okozati ³sszefggùseket keres. Az orszñg k³zùpkori t³rtùnete sorsd³nt¾ fordulatainak okait ùvtizedekre, olykor ùvszñzadokra visszanyœlƒ esemùnyekben vagy folyamatokban kereste ùs talñlta meg. Ýgy az Ñrpñd-hñz kihalñsñt k³vet¾ bels¾ kzdelmek gy³kerei – Sch³nherr helyes meglñtñsa szerint – az oligarchiñnak a XIII. szñzad k³zepùt¾l szñmýtott rohamos meger¾s³dùsùig vezetnek vissza. A folyamat IV. Lñszlƒ uralkodñsa idejùn tovñbb mùlyl, s ebben a kirñly gyengesùge volt a kivñltƒ ok.[46] Kùt ùvszñzaddal kùs¾bb Mñtyñs kirñlynak azon t³rekvùsei, hogy utƒdjñul t³rvùnytelen fiñt, Corvin Jñnost vñlasztassa meg – Sch³nherr szerint –, vùgs¾ soron a t³rtùnelmi el¾feltùtelek hiñnya miatt buktak meg. Nùhñny sorral odùbb Sch³nherr ýgy ýr: „Nem az egyes emberek hžtlensùge, nem a nemzet hñlñtlansñga, hanem a szñzados viszonyok ñllýtottak vetùlytñrsakat Corvin jel³ltsùge ellen.”[47]

Kortñrsaihoz hasonlƒan, Sch³nherr is gyakran hasznñlja a „nemzet” fogalmñt, de termùszetesen a maitƒl eltùr¾ ùrtelemben. Mindenekel¾tt abbƒl kell kiindulnunk, hogy Sch³nherrt a XIX. szñzad utolsƒ harmadñban virñgkorñt ùl¾ romantikus t³rtùnelemfelfogñs is befolyñsolta. A „magyar nemzet” Sch³nherr szerint a „dœsgazdag f¾œrtƒl egùsz az utolsƒ kurtanemesig”[48] terjed, s ebben a vonatkozñsban t³rtùnùsz kortñrsai k³zl sokan hasonlƒ nùzeteket vallottak. A „nemzet”-en ez a felfogñs tulajdonkùppen a k³zùpkori rendi ñllam politikai jogœ f¾papi, f¾œri ùs nemesi kivñltsñgos rùtegeit ùrti, kirekesztve bel¾le az anyagi javakat termel¾ parasztsñgot ùs vñrosi polgñrsñgot. Az Anjou-hñz ³r³k³sei megýrñsakor Sch³nherr nagyot lùpett el¾re, amikor a kirñly ùs a vñrosi polgñrsñg k³lcs³n³s viszonyñt elemezve lesz³gezi, hogy „Zsigmond az oligarchiñval trƒnjñùrt vývott nagy kzdelmek utñn a vñrosi rendben ismerte fel uralmñnak œj, biztos tñmaszñt, [...] a polgñri elemet a nemzeti ùletben orszñgos jelent¾sùggel ruhñzta fel”.[49] Ebben az ³sszefggùsben nagy jelent¾sùget tulajdonýt az 1397-es Temesvñrra meghirdetett orszñggyžlùsen a kirñlyi vñrosok rùszvùtelùnek, valamint az 1405-³s orszñggyžlùsen megszavazott els¾ t³rvùnyk³nyvnek, mely a kirñlyi vñrosok polgñrainak jogviszonyait volt hivatott szabñlyozni.[50] A jobbñgyokat ùs a velk egytt az „alkotmñny sñncain” kývl rekedt egyùb paraszti rùtegeket, annak ellenùre, hogy a huszitizmus elterjedùse ùs f¾kùnt az 1437-es bñbolnai felkelùs kapcsñn mindvùgig megùrtùssel ýr kzdelmeikr¾l, Sch³nherr sohasem sorolta be a „k³zùpkori nemzet” fogalmñba.

Zsigmond ùs Habsburg Albert korñrƒl ýrott munkñjñnak elemzùsùnùl maradva, Sch³nherr ùrdemekùnt k³nyvelhetjk el a t³r³k³k elleni kzdelem kùrdùsùben elfoglalt ñllñspontjñt, amely igen k³zel ñll a jelenkori t³rtùnetýrñs nùzeteihez. Býrñlja Zsigmondnak ùs k³rnyezetùnek ebben a kùrdùsben tanœsýtott felemñs, halogatƒ politikñjñt: a nikñpolyi csatavesztùs utñn mit sem tett a t³r³k³k balkñni tùrhƒdýtñsñnak meggñtlñsñùrt, nem hasznñlta ki a Bajazid halñla utñni kedvez¾ alkalmat. Helyesen lñtja, hogy a cseh ùs a nùmet-rƒmai koronñùrt folyƒ harc, s kùs¾bb a birodalmi ùrdekek ùrvùnyesýtùse k³zepette Zsigmond elhanyagolta a t³r³k³k visszaszorýtñsñnak feladatñt, ùs csak akkor ragadott fegyvert ellenk, amikor azok mñr meger¾sýtettùk befolyñsukat a Balkñnon ùs bet³rùseikkel nemcsak a Duna menti dùli rùszeket, de Erdùlyt is k³zvetlenl veszùlyeztettùk. Zsigmond ekkor, Sch³nherr helyes megñllapýtñsa szerint, „œjult er¾vel vetette magñt ahhoz a rùgi termùszetes politikñhoz, mely a Balkñn-fùlsziget ñllamainak sz³vetsùgùben kereste a legbiztosabb vùd¾bñstyñt a t³r³k³k ellen”.[51] Ez utƒbbiak ellen viselt hñborœk eredmùnytelensùgùnek egyik f¾ okñt a nemessùg hibñs magatartñsñban vùli f³lfedezni.[52] Ezùrt tekinti nagy jelent¾sùgžeknek a banderiñlis rendszer t³rvùnybe iktatñsñt cùlzƒ 1433-as javaslatokat ùs a telekkatonasñg felñllýtñsñt szabñlyozƒ 1435-³s pozsonyi „³t³dik dekrùtumot”.[53]

A t³r³k-kùrdùs ùs egyñltalñn a k³zùpkori magyar kirñlysñg ùs a balkñni ñllamok k³z³tti kapcsolat megýtùlùsùben azonban Sch³nherr helyenkùnt vitathatƒ ñllñspontot vall. Zsigmond 1405–1408 k³z³tti hadjñratñt igyekszik kedvez¾ szýnben feltntetni, mert „a kirñlyi korona tekintùlyùt volt hivatva a Balkñnon meger¾sýteni”.[54] Egyenes k³vetkezmùnye ez egyùbkùnt annak a Sch³nherr ñltal is hangoztatott ñllñspontnak, amely a k³zùpkori Magyarorszñgnak a Balkñn‑fùlsziget felù irñnyulƒ, nemegyszer hƒdýtƒ politikñjñt helyeselve, ezt „a nyugati civilizñciƒ terjesztùsekùnt”[55] igyekezett feltntetni.

A huszitizmus t³rtùnelmi szerepùnek ùs ezzel pñrhuzamosan a huszita tanok gyors terjedùsùnek ùs k³vetkezmùnyeinek megýtùlùsùben Sch³nherr nùzetei mñr sokkal modernebbek. Meglñtja a mozgalom tñrsadalmi hñtterùt, s gyors terjedùsùt is „az œj eszmùknek a tñrsadalmi kl³nbsùgek elt³rlùsùvel, az egyenl¾sùg igehirdetùsùvel”[56] hozzza kapcsolatba. Nagyra ùrtùkeli a huszitizmus talajñn szletett, moldvai terleten kùszlt, a Tamñs ùs Bñlint nevùhez fžz¾d¾ magyar nyelvž bibliafordýtñst, s ezzel kapcsolatban lesz³gezi: „a hitœjýtñs alapgondolata: a gondolkodñs szabadsñga ýgy segýtette szñrnyra nñlunk is, mint mindentt az egùsz vilñgon, a nemzeti ³ntudatnak az anyanyelv hasznñlatñban lappangƒ nagy erejùt. ãriñsi horderejž tùnyekkel ñllunk itt szemk³zt. A bujdosƒk maroknyi csapata elùg volt, hogy meg¾rizze azokat a tanokat, melyek a nùp szývùben visszhangra talñlva, lassankùnt el¾kùszýtettùk a talajt az ñltalñnos vallñsi ùs tñrsadalmi megœjhodñshoz.”[57]

Corvin Jñnosrƒl ýrt monogrñfiñjñban a Mñtyñs kirñly udvarñban virñgzott reneszñnsz mžveltsùg t³bb fontos kùrdùsùben a tudomñny mai ñllñspontjñnak megfelel¾ k³vetkeztetùseket von le. Ebben a vonatkozñsban a mž hat fejezete k³zl A kirñlyi herceg cýmet visel¾ rùsz ùrdemel figyelmet, mert egùsz sereg humanistñrƒl szƒl, akikre Mñtyñs egyetlen fiñnak neveltetùsùt ùs szemùlyùnek magasztalñsa ñltal j³vend¾ kirñllyñ vñlasztñsñnak el¾kùszýtùsùt býzta.[58] Ide kapcsolƒdnak Sch³nherrnek azok a fejtegetùsei, amelyekben a budai kirñlyi k³nyvtñrnak Mñtyñs uralkodñsa utolsƒ id¾szakñban t³rtùnt nagyarñnyœ gyarapodñsñt kifejezetten fia neveltetùsùvel hozza szoros ³sszefggùsbe:[59] „Mñtyñs az els¾ ùvekben csak sajñt k³nyvgyžjtùsi hajlamñt elùgýtette ki. Fia n³vekedtùvel ennek szñmñra is kellett gondoskodni olvasmñnyokrƒl, neveltetùsùhez szksùges eszk³z³kr¾l, fejl¾d¾ ùrtelmùnek megfelel¾ tñplñlùkrƒl. A tudƒs kedvtelùsùvel pñrosult benne az atya bszke ³r³me, hogy koronñival Eurƒpa leggazdagabb k³nyvtñrñt hagyhatja fiñra ³r³ksùgl.”[60] Vilñgosan felismerte azt is, hogy a kirñlysñg ùs a feudñlis er¾k k³z³tti egyensœly felbomlñsa rùvùn „Mñtyñs halñlñban, Ulñszlƒ trƒnra emelùsùben ott lappang a mohñcsi vùsz [...] szomorœ k³vetkezmùnyeivel egytt”.[61]

Sch³nherr helyt³rtùnettel kapcsolatos munkñival, nùzeteivel rùszben mñr foglalkoztunk. Jeleztk azt is, hogy Nagybñnya kùt k³tetre tervezett monogrñfiñjñt nem sikerlt megýrnia. Az ñltala papýrra vetett rùszletes terv s az elkùszlt els¾ fejezetek[62] azonban t³redùkes voltukban is mutatjñk, hogy szerz¾jk a lehet¾ legjobb œton haladt az ùlete f¾mžvùnek szñnt monogrñfia megvalƒsýtñsñban. Erre utal egyùbkùnt az ñltala kronolƒgiailag rendezett 13 k³tetnyi jegyzet ùs tovñbbi kùtk³tetnyi el¾munkñlatokat fel³lel¾ Oklevùltñr adatanyaga is.[63]

A kl³nb³z¾ id¾szaki vagy alkalmi kiadvñnyokban, de mindenekel¾tt a Nagybñnya a mœltban cýmmel 1894-ben megjelent fejtegetùseit akñr a tervezett monogrñfia els¾ vñzlatñnak is tekinthetn¾k. Egy mñsik ide vonatkozƒ k³zlemùnye pedig pùlda arra, hogy mikùnt lehet ùs kell a helyt³rtùnetet az orszñgos, s¾t az egyetemes t³rtùnelem esemùnyeinek ³sszefggùsùben tñrgyalni.[64]

Sch³nherr t³rtùnetýrƒi mƒdszerùnek vizsgñlatñban els¾sorban a legaprƒlùkosabbnak tžn¾ rùszletkùrdùseket is mindig kritikailag mùrlegel¾ pontossñgra kell f³lfigyelnnk. Egy-kùt korai ýrñsñt leszñmýtva, amelyekben mùg megelùgszik az esemùnyek ùs jelensùgek puszta k³zlùsùvel, ýrñsainak d³nt¾ t³bbsùgùre szerz¾jk vitakùszsùge nyomja rñ a bùlyeget; nem ismeri el a megfellebbezhetetlennek kinyilvñnýtott, csupñn a szerz¾ tekintùlyùre alapozott vùlemùnyeket. Az igazsñg megk³zelýtùse ùrdekùben nagyon sok kutatƒt helyesbýt, nemegyszer ³nn³nmagñt is.[65] Kritikus alkata ellenùre sem feltùtelez rosszhiszemžsùget a mñs vùlemùnyt vallƒkrƒl.[66] K³zlemùnyeinek, monogrñfiñinak er¾s oldala a forrñsokra valƒ pontos hivatkozñs. Alkotƒan alkalmazza mindazokat az eredmùnyeket, amelyeket a megel¾z¾ ùs vele kortñrs t³rtùnùszek elùrtek. Pauler Gyula nyomdokain haladva egy-egy perhalasztƒ rendeletb¾l, egyszerž okiratkeltezùsekb¾l, a felsorolt vagy hiñnyzƒ mùltƒsñgvisel¾k neveib¾l, mñs esetekben aprƒ dýszýt¾elemekb¾l lùnyeges dolgokra, ³sszefggùsekre k³vetkeztet.

Az ùvek mœlñsñval legnagyobb vñltozñs Sch³nherr nyelvezetùben ùs kifejezùsmƒdjñban figyelhet¾ meg. A kezdeti dagñlyos, nemegyszer oldalnyi hosszœ k³rmondatai id¾vel leegyszeržs³dtek, sallangmentesekkù, k³nnyen ñttekinthet¾kkù vñltak. Mindezek ellenùre Sch³nherr sokszor lelkendez¾, romantikus ýrñsmƒdjñt a mai olvasƒ olykor-olykor mùgis ƒdonnak ùrzi.

Sch³nherr Gyula sajnñlatosan csonka ùletmžve is beùplt az ¾t k³vet¾ nemzedùkek alkotñsaiba. Mžvùszett³rtùneti, cýmertani, csalñdt³rtùneti ùs pecsùttani tanulmñnyai ma is vñltozatlan ùrtùkei a szakkutatñsnak, mýg a szl¾vñros gazdasñgi, tñrsadalmi ùs politikai mœltjñt tñrgyalƒ ýrñsai ùs kùziratos Oklevùltñra azƒta is alapja ùs forrñsa minden olyan magyar vagy romñn nyelvž munkñnak, mely Nagybñnya k³zùpkori t³rtùnetùvel foglalkozik. Csak sajnñlhatjuk tehñt, hogy ùvtizedekkel ezel¾tt, mñig sem tisztñzott k³rlmùnyek k³z³tt, szl¾i hñzñrƒl a bevezet¾nkben jelzett emlùktñbla lekerlt ùs nyoma veszett. A k³z³mb³s utƒkor nemt³r¾d³msùge azt is elnùzte, hogy majd kùt ùvtizede a katolikus temet¾ben fekv¾ sýrja f³lù mñsok temetkezzenek.

Szl¾vñrosñban ma mñr kevesen tudjñk, hogy mit tett Sch³nherr Gyula Nagybñnya mœltjñnak feltñrñsñùrt, de a szaktudomñny tovñbbra is ¾rzi, hasznosýtja e szorgos kutatƒ r³vid ùletùnek gazdag tudomñnyos eredmùnyeit.